Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
302 volna azokból mathematicusok, természetbúvárok, költők, lelkészek sat. számára Az ifjúságnak melegkeblü barátja volt. Ha egyik-másik botlott is fiatal könnyelműségből, ő nem tört pálezát rögtön felette s mig jóval fiatalabb kartársai Catoi szigorral mondottak Ítéletet a vádlott fölött: neki mindig volt reménye annak megjavulásá- hoz, pártolására állott s reménye a legtöbb esetben teljesült. E mellett a kisebbekkel szemben igen humánus, leereszkedő és bizalmat keltő magaviseleté volt s ép ezért népszerű. A nagyobbak iránt tisztelettel viseltetett. Azt azonban szorosan megvizsgálta, hogy bizalmas barátságával kit tiszteljen meg. A sok jó barát — széles értelemben véve e szót — és tisztelői között alig volt 6—8, a kiket a bizalmas „teu szóval megtisztelt. Baráti körét azok képezték, kik a társadalomban vagy szellemi tehetségük, vagy szeplőtlen jellemük által kimagasló férfiak voltak. — Ilyenek a hazaiak között: br. Kemény Simon, gyermek- és fiatalkori tauulótái’sa, kivel együtt töltötte a göttingai örökre emlékezetes egyetemi életét, br. Kemény Pál főgondnok, Zeyk Dániel, Marosszék egykori fő királybirája s kormányszéki tanácsos és 1818—1845-ig a kollégium egyik főgondnoka, id. Zeyk Miklós, az 1842-ben végzetes véget ért Barcsai János itélőmester — Barcsai Ákos erdélyi fejedelem testvérének Sándornak negyedunokája, özv. gr. Lázár Mérné és Barcsai János édes atyjuk, Hegedűs Samuel n.-enyedi tanár, azután tordosi s utoljára szászvárosi pap s Erdély egyik nagyhírű egyházi szónoka, id. Szász Károly szintén nagyenyedi előbb jog-, később mathesis tanár, nagy szónok s Erdély egyik kiváló államférfia, Dósa Elek, Vajda Dániel, a br. Kemény Simon fiainak volt nevelője. Külföldi barátai közül elég megemlítenünk a mathematikusok fejedelmének Gausnak nevét. A vele fiatalkorában kötött s fél századon át folytonos levelezéssel1) fönntartott s kölcsönösen melegen ápolt barátsági köteléket csak a halál metszette el. *) *) Gauss halálakor Bolyainak küldött leveleit fölkérte a göttingai tudós társaság s Bolyai szives készséggel teljesítette e kérését, a mint 1855. nov. 15-én gr. Teleki Ferenczhez intézett levelében említi, felküldötte következő 6 hexameterrel: Summa et ima simul penetrans vix exstitit alter, Utraque digna etiam promovit acumine eodem. Mens ingens, fulgore carens, séd lumine pollens, Quod mors frangendo fracta ipsa extingvere nequit. Atque Deo, ut Newton gaudentes pectore puri Aetherei coelos pervadunt ulteriores. Ugyanez ponori Thewrewk Emil akadémiai r. tag szabad fordításában :
