Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

276

is Kästner, Lichtenberg szenvedhettek(P) s megismerkedtem az akkor ott tanuld Gaussal, kivel máig is barátságban vagyok, noha távol attól, hogy vele mérkezzem; a legszerényebb s a legkevesebbet mutató; nem harmadnapig, mint Plátóval, évekig lehetett vele valaki a nélkül, hogy megtudja nagyságát — kár hogy nem tudtam ezt a czimetlen sarkú hallgató könyvet felnyitni s olvasni; én se tudtam, hogy ő milyen sokat tud, s ö is saját módomat látva, igen sokat hitt rólam, s nem tudta, mely kevés vagyok — az igazi (nem könnyiiszerüleg szinen járó) mathesisi szenvedelem s erkölcsi egyezés kötött egybe úgy, hogy többször gyalog utazva együtt, minde- nik külön maga tárgyáról gondolkodva órákig nem szólottunk.

Elment Gauss s Kemény Simon is lejött s én Kemény Simonért, vesztegetés nélkül a költség sokkal haladván fölül a küldött pénzt, kezes maradtam. Kemény Simontól egy évig nem kaphatván pénzt, sokat szenvedtem, de soha oly boldog nem voltam; az az idő, melyre mindig örömmel nézek vissza — barátsági önkéntes áldozattal az igazság keresése tiszta éterében, a testi gyönyörök posványi felett magasan ; nemesebb szenvedelem egész künnlétem- ben (sok kísérletek közt) tiszta életem védangyala volt — az akkori magamat ma is tisztelem.

Feljött a pénz, s leindultam gyalog. Az astronomia professor (a ki Napóleonnal volt Austerlitznél s azután ingenieur Oberstere lett) s mások a szomszéd faluig kisértek gyalog; az elváláskor sírva mint a gyermek, akaratom ellen mentem vissza, mig erőt vettem magamon, az utolsó tetőről, a honnan még látszott Göttinga, még egyszer vissza néztem, megállva, mig az örökre elválás homályában a Daguerrotyp megmaradott. De most is visszatekintek még egyszer: Gauss Braunschweigból irt volt, hogy határozzak napot és helyet Göttingán kívül, a mikor és hol még egyszer találkozzunk ; mindenkor pontosak, akkor is azon egy órában érkeztünk gyalog Clausthalba, a honnan reggel egy tetőig kisértem el s egy haldoklás bucsukezével váltunk el (csaknem némán) azon egy zászló alól kétfelé küldetve, azzal a különbséggel, hogy ő a dicsőség templomába hatott fel, én pedig elestem.

Regensburgigi (valamint több gyalog tett) utazásomra nézve csak azt tartom említendőnek, hogy a sebességet kicsin kezdve s naponként móddal nevelve s mindennap is crescendó indulva s decrescendó érkezve s lábomat néha pálinkával mosva s kapczáimat megfagygyazva s a csizma olykor megormósult bőrét (mely miatt tovább nem mehettem volna) nem zsírral kenve, hanem vízzel lágyítva, legkisebb bajom se volt.

A hajón — csak azt említem — hogy a Strudelnél egyedül állottam fenn nézni a veszélyt; de a hajósoktól mérgesen nézettet-