Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

234

Zilaival ketten fogják tanítani: Kovásznai a görög és zsidó nyelvet s régiséget hetenként 5 órán ; Zilai a deák literaturát, patriae és universalis históriát ugyananuyi órán. A fizetés egyenlő megosztását is rendeli, a inig mindkét professor egész fizetése kipótoltathatnók. (345. 1. sz.) 1790. marcz. 1-én fizetésj a vitást kór a íőconsistorium- tól, mert 175 frt tétfizetéssel nem tud megélni s még kevésbbé könyveket szerezni. Terhesitette múlt évi szükségeit az is, hogy a számára kifogadott szállásra költözése után öt egész hónapig kellett várakoznia hivatalába lett beállításáig. A főconsistorium márcz. 14-én kelt válaszában kérdést intéz az elöljárósághoz, nem lehetne-e még 100 írttal pótolni instans fizetését? Addig is pedig professorságra lett elköteleztetósétől fogva beigtatásáig eltölt 5 hónapra eddig való fizetéséhez képest egyenesen proportioban jövő és 72 mfrtot, s 91 pénzt tevő elmaradott fizetését is kiadni rendeli. (354. sz.)

A Kovásznai S. halála után rendes tanár lett és gróf Teleki Mihály főgondnok tudtára adta a főkonsistoriumnak philologiae pro- fessori hivatalra lett beigtatását s a főconsistorium is helybe hagyta

1792. jun. 3. leiratában (368. 1. sz.)

Tanári hivatala mellett a könyvtár rendezésével is foglalkozott. — Levelezésben állott id. gr. Eádai Gedeonnal, megszerezte tőle könyvtára czimsorát, hogy annak segélyével is gyarapítsa a klassika irodalmi ismereteit s méltó utóda lehessen mesterének — Kovásznainak — kinek eddig még csak segédje volt. Fáradhatlan buz- golkodott az irodalom fejlesztésén, nemzeti és vallásos müvek terjesztésén. 1790-ben kiadta Zrínyi Miklós „Ne bántsd a magyart“ ez. müvét M.-Vásárhelytt; összegyűjtötte és kiadta gyalakuti gr. Lázár J. hátrahagyott verseit 1795-ben „Külömb-külömbfóle világi dolgokat az erkölcsökre szabogató magyar versek“ czim alatt; végre az uj- testamentom kiadására is egy jó emberétől alapot szerzett s ahoz szép papírosat a Rádai közbenjárásával hozatott Pestről a vásárhelyi nyomdának.1) Ezen utolsó terve kivitelében meggátolta halála: a Yásárhelytt kiadni szándékozott ujtestameutomuak legkisebb nyomát se találom.

Szakmája a klassika irodalom volt: tanított latin, görög, zsidó nyelvet és régiséget, e mellett egyetemes és magyar történelmet, exegesist. Utolsó éveiben könnyíteni kívánt magán, illetőleg kevesebb tárgy előadására szorítkozni. A főconsistoriumban is volt szó arról, hogy a magyar történelem tanítása más professorra bizassók, „mint ez más kollégiumokban is megtörtént a tanítók szaporodásával : a philologiae professorra adott sokféle tanítani valókból levé- *)

*) Dr Kiss Áron „Figyelő“ 1877. II. k. 222. 1.