Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
225 Végre egészen inegcsöndesedvén, hálákat adott istennek a fájdalmak érzésének elvételéért; kimondotta, hogy tovább élését senki ne is gondolná; e hazának ily szörnyű veszedelmes megháboritta- tását1) szomorúan emlegette; kedves felesége iránt való fájdalmait szivének érzékenyül kijelentette, utolsó akaratát kimondotta s vagyo- naiban élete kedves társát örökösül hagyta; a mellette vigyázóknak hivsógöket megköszönte és maga példáján meghalni tanulni intette. Közelítvén pedig a véghez, mondotta, hogy kevés vagyon hátra; szemei meghomályosodtak, a hozzászólóknak nem kezdett felelni, a Jézushoz kiáltott; ábrázatján örömnek jelei voltak és igy vidám ábrázattal végső búcsúját vette.“ A temetésére rendelt napon a kollégium nagy tantermében Szigethi Gyula Mihály — Fogarasi kedvencz tanítványa, kit magával Budára is felvinni szándékozott adjunctusának s kinek bal karjára eresztve fejét adta ki nagy lelkét — tartott fölötte gyászbeszédet a királyi táblai hivatalnokok, marosszéki nemesség, városi nép és a tanuló ifjúság jelenlétében e tárgyról: Mi az oka, hogy a nagy embereket az Isten csak megmutatja a világnak s mikor nem is vélnék, elragadja? Emléke fönntartására ugyan Szigethi e siriratot készítette; Ingemisce Patria! Decus Hungarorum Facile Priaceps Philosophorum Et ut unó nomine múlta complectar: JOSEPHUS PAP, de FOGARAS, AA. LL. et Philosophiae Doctor, Quaestionum nodis, quamvis difficillimis solvendis pár. Solam mortem vincere impar, dum vixit Quinque aureis et nnico nummo argenteo cohonestatus en, qua móri potuit parte jani sub hoc Mouumento jacet. Caetera ejus nominis memoria, ubivis gentium viget. Mortuus A. r. S. 1784. D. 17-a Decembris, Aetat. 41. Pietatis ergo D. D, M. 8z. Póczeli József is irt 22 sorból álló magyar rimes sirverset A Hóra-lázadást érti. 15*
