Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
190 láljuk itt még fölhozni utólagosan tanulói és enyedi papi pályájáról és működéséről irt jellemző vonásokat Bőd Pétertől: „Nádudvari Sámuel hozatott volt — Enyedre — második papságra (első pap Borosnyai Lukács János volt), a ki rövid tanításával, magát kedveltető, kedves beszédű, alázatosságot mutató ember volt. Ez tanuló deák korában a deák nyelv tanulásában, poesisben, mathesis, philosophia tanulásában s holmi pepecslésekben, kalendárium csinálásban sat. töltötte idejét; a theologiát pedig fundamentomosan meg nem tanulta; pappá lévén, kezdett pre- dikálgatni holmi idegen és ellenkező vallásu embereknek pos- tilláikból s néha a reformata vallás igazsága ellen is, melyért erőssen neheztelt Borosnyai, a ki a theologiát igen jól tudta és tiszta tudományu pap volt. Ki is ment a hire a Nádudvari újításának, a ki megintetvén a püspöktől, nem engedett, hanem azzal hirt, nevet, dicsőséget akarván magának szerezni, tovább is folytatta és egykor felette vastagon prédikálván a Pelagius tudományát a templomban, azt nem hallgathatta paptársa Borosnyai János, hanem buzgósággal betelvén és felforrván felállott és igy szólott: protestalok! a remonstransok sem szólnak ilyen vastagon, $ azzal kiment a templomból.“ Ezért a küküllővári si- nodusban 1734-ben felfüggesztetett hivatalától; „Az atyafi a publica functione suspendaltatik, hogyha pedig az Istennek meg- világositó kegyelme által saniora sápiét és azokat, a melyeket orthodoxiánk ellen bintegetett e publica cathedra recantalja és a praejudiciumokat levetkezi, remissioja leszen ezen sententia- nak. Hogyha pedig magát megkeményiti, melyet nem reménlünk in perpetuum deponaltatik mind az Approbata constitutio, mind a Szathmár-Németi nationalis sinodusban kiadott 19. és 21. ca- nonok szerint.**) Ugyanazon 1734. esztendőben jul. 12-én M.- VáBárhelyt re versalist adott. Ezen reversalisban azt ígéri s arra kötelezi magát, hogy Erdélyben a részleges kegyelemről és előre elhatározásról (de particulari gratia et praedestinatione) bevett orthodoxa tudományt fogja hinni, követni, hirdetni és prédikálni nyilván s előbbi tanításait az universalismusról két vagy több havi időköz alatt azon évi karácsonig vissza fogja vonni és mondani nyilván az enyedi szószékből. E visszavonási ígéret hasonló volt a Galilei „E pur si mouve“-jéhez. November 27-én Szebenben egy iv terjedelmű kérő levelet irt és intézett a fő- consistoriumhoz, melyben tisztázni igyekezik álláspontját s meggyőzni a consistorium tagjait ártatlansága felől s végre kéri, ^ ítyd Polikarpus, 175. & 202. 1.
