Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
122 Menyhért 1662. márczius 6-ig;Köpeczi Bálint 1665. február lO-tőj 1668. márczius 17-ig. A seniori számadásokat Baczoni és Buzinkai kartársaival együtt vizsgálta 1657. decz. 3-án először és 1671-ben junius 6-án Bu- zinkaival Patakon utoljára. Gyulafehérvárit, 1672 május 15-ón először egyedül és ugyan itt utóljára 1685. január 28-án. Megjegyzendő itt, hogy mig S.-Patakon majd minden hónapban megvizsgálták a seniori számadásokat, Gyulafehérvárit 1672 —1685-ig igen ritkán (18) fordulnak elő az anyakönyvben a seniori számadás vizsgálásnak nyomai. Nem nehéz kitalálni a számadások oly gyéren történt vizsgálásának okát: a száműzött iskola a fejedelem támogatása mellett könyöradományból élt, s igy a rektorok inkább a hiányt, mint a fölösleget vehették jegyzékbe. 1631 —1671-ig 75 senior volt a pataki iskolánál, kiknek névjegyzékét hátrább elősorolni anynyival szükségesebbnek tartjuk, minthogy azok között történelmileg ismeretes nevek is fordulnak elő. 1664-ben meghívást kapott a szepsi egyháztól papi hivatal folytatására; de az iskola gondnokai kérésére fizetés-javítás ígérete mellett megmaradott az iskolánál tanítói hivatalában a zempléni dioecesisnek az ugyanazon évben decz. 17-én Patakon tartott par- tialis gyűlése jegyzőkönyve e pontja szerónt: „Legelsőbben a Pataki scholának becsületes mesterei Buzinkai Mihály és Pósaházi János uramók stb. Pósaházi uram maga részéről a marasztást megköszönvén, jelentette szepsi ekklósiában predicatorságra való hivatalát s egyszersmind búcsúzott őkegyelme, vigyázván következendő állapotára. Mely meglévőn, őkelme újabban azelőtti tisztinek continu- alására sok indító okokkal kérettetett. Melynek őkolme is (meggondolván azt, hogy ebben a scholában többet szolgálhat, mintakármely ekklósiában) engedelmesen annualt.“ 1671. október 20-án az iskolát, — mintfönuebb is érintők — a róm. kath. vallásra visszatért özv. fejedelemnó Báthori Zsófia és fia I. Kákóczi Ferencz erőszakosan elfoglalták, s a tanuló ifjúságot és tanárait régi helyökből kiűzték. Ekkor Pósaházi Debreczenbe vonult egy időre, bevárandó ott, honnan, kitől és minő kedvező kilátást hozand a titokzatos jövő a bujdosó seregnek és vezéreinek. A kedvező jövő megérkezését azonban nem várták a véletlen esettől, vagy
