Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
94 dirib-darab falai is belerakattak. De az iskolaházakhoz — melye^ a kastély földón voltak — nem nyúltak. A fortificatoria comis- sio nem egyszerre s egy időben, hanem részenkint, különböző időkben igyekezett tőlünk — az ekklésiától — elszakasztani.“ így tartóttá fenn Nemes Gábor — 1752-től fogva vásárhelyi pap — a vásárhelyi iskola egyik helyiségének másfél százados történetét, az ekklézsia javairól „sokféle régi írásokból“ 1809-ben készített jegyzéseiben. Azóta a körülmények jobbra nem, de rosszabbra változtak, amennyiben nemcsak az iskolaházakat foglalta el és használja ma is a katonaság, hanem a templomhoz tartozott kastély földjét is épen a templom faláig. Ma már nem zavarja ugyan ott a múzsák növendékei figyelmét a fegyverzörej, dob és trombita hangja: de botránkoztatják gyakran a szent hajlékban buzgón imádkozó hívőket az ujoncz hadfiak tanításával megbízott tizedesek, őrmesterek stb. vezényszavai. Intéző körök! „Adjátok meg a császárnak a mi a császáré, Istennek, a mi Istené.“ Adjátok vissza az egyháznak, a mi az egyházé. A PARTIKULÁNAK 1557—1716-.« TETT ADOMÁNYOK PÉNZBEN-, HÁZ- ÉS GABONÁBAN, KÖNYVEKBEN STB. A partikula — mint az előzményekben röviden érintettük — már keletkezésétől fogva fejedelmi és országos anyagi támogatásban részesült. Mint a szellemi tápszerek osztogatóinak: ügy az oskola növendékeinek is a szellemi mellett szükségök volt anyagi segélyezésre is. És ezt a nemzeti fejedelmek mellett az ország ref. vallású fő- és alnemessége s a város módosabb lelkes polgárai teljesítették. Kétségkívül megérdemlik tehát, hogy a szellemi világosság és mivelődés előmozdítására hozott áldozataikért nevöket a régi szinehagyott anya- és jegyzőkönyvek lapjairól kibetűzve s a levéltárak sötét szekrényeiből kihozva pár lapon nyilvánosság elé terjeszszük. 1 1. 1556. A kolozsvári országgyűlés kijelöli a klastromot iskolának. (Erdélyi országgyűlési emlékek. II. k. 60, lap.)
