Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

12

A franczia nyelv tanulásban haladásról tehetek bizonyságot. Ezelőtt 30—40 önkényt jelentkezett közül 5—8, legfőlebb 10 tartott ki végig; most 22 jelentkező közül 17 szorgalommal tanult, s pontosan járt mind végig. E tényből azon örvendetes következtetést vonom el, hogy többen kezdik komolyan megfontolni, mire vállalkoznak, s ha egyszer szavukat adták, azt megállani is képesek. Helyesen! Sokkal jobb hozzá sem fogni valamihez, mint annak könnyelműen hátat fordítani, vagy a legelső kis nehézségre gyáván meghátrálni az előtt. Az ilyen abbanhagyott vállalatok, mint megannyi fejsze csapás, saját magunk által, saját tekintélyünk fájára intézve; pedig alig képzelhető kinzóbb állapot, mintha saját magunk nem becsüljük magunkat.

Testgyakorlatban, mely a testet aczélositja, Zenében, mely az érzést nemesíti sokan szép sikert értek el. Az énekben, mely a legtökélyesebb zene, többnek kellett volna részt venniök.

Az egészségi állapot ez évben elég kedvezőnek, sőt jónak is mondható. A betegek száma 24-el ment kevesebbre, mint az előzőben. A 301 betegségi eset, legnagyobb részben szelíd lefolyású, s alig pár napig tartó volt. Az egészből 34 eset fordult elő, mely kevesebb több ideig ágyban fekvést kivánt, s a collegium kórházában kezeltetett. Ha számba vesszük, hogy az összes betegek gyógyulási napja 361 -et tesz ki, könnyen átláthatjuk, hogy orvosi részről sokkal több fáradságba került, mint első tekintetre talán látszik. És azt a sok gonddal járó, fáradságos utánjárást, nézést, melyet a fenjáró és coll. kórházában kezelt betegek igényeltek: k. t. mélt. dr. Antal László főgondnok ur teljesítette ez évben is, mint 33 év óta mindig, csupán nemes tettének tudata által jutalmazva, s az illető felgyógyultak által többször meg sem köszönve. Azok mulasztását igyekezem jóvá tenni, midőn a tanári kar nevében hálás köszönetét nyilvánítok a mélt. főgondnok urnák, kérve istent, hogy mi, azon kedves látványtól, melyet ő méltósága tisztes és tettekben gazdag öregsége nyújt, minél későbbre fosztassunk meg!

Soraitokból 4 áldozatot kivánt a halál, kettőt a kisebbek, kettőt a nagyobbak közül. Egyik Tollas Domokos II. k. o. véletlen szerencsétlenség martaléka lett, agyag verem omlott rá. A más három kedveseik körében szenvedett ki s egyik Vita Zsigmond, ki mind testi, mind lelki javakkal bővön megáldva már azon korban volt