Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

38

tartalmazzák. ,,Mint a latin iskolának növendéke s egyszersmind utánzója, munkáját műgonddal készité és a classikai formák kivá- natait nem téveszté el szem elől. Hiányzik ugyan belőle az, a mit a ,,Történet törvényszékéinek neveznek s Bethlen iránti — leginkább állásából folyó — elfogultságát szemére is vetették : azonban szabatossága, az adatok gondos összeállitása, lelkiismeretes utánjárás, a tények szándékos elferdítésének figyelmes kerülése s mindenek fölött az eseményeknek magasb szempontból felfogása s avatottsága még néha az állami titkokban is, tiszteletreméltó helyet mutatnak ki számára történetirodalmunkban. Stílusa gondos, világos, bár áradozó, soha sem elmosódott s közhelyeket vadászó.“1)

Ha Bethlen erényeit és szerencsés sikereit néha túlozva színezi, mig némely gyengéit elfátyolozza: a dicsőítő és dicsőitett közti viszonynak tulajdonítható; s viszont,az osztrák ház és katbo- likus vallásra vonatkozó keményebb kifejezései, azon kor valláskü- lömbség miatti kíméletlen torzsalkodásainak és türelmetlen villongásainak, melytől egyik felekezet sem volt ment, felróvandó.

E fönnmaradott részt kiadta Engel Joh. Christ ,,Monumenta Hungarica“ cz.imen. Bécs, 1809. 339 — 436. lap.

Benkő Jószef (Transylv. H. k. 385. 1.) szerint gr. Teleki Sámuel könyvtárában a IY-ik kötet is meg volt. De Engel végére járt s épen a könyvtár alapitó gróftól tudta meg, hogy hiányzik ott is és igy Benkő állítása téves * 2) A collegiumunk könyvtárában kéziratban van meg, azon különbséggel, hogy itt fejezetekre van felosztva az egész, mig Engelnél ez nincs.

2. Bethlen Gábor fejedelem nemzetiségéről. Egy Ívnyi eredeti kézirata. 3 lap és 9 sor in folio. Bethlen rájegyezto sajátkezüleg : „Keveset irt le benne.“ 3)

3 Az ő szerkesztette „Exequiae principales“-ben két latin munkája:

á) Elégia. 5 levél 67—76 11. b) Oratio. 8 levél 125-140 11.

') Szilágyi S. Erdélyország története II. k, 249. 1.

*) Engel idézett munkája XIX. jegyzés.

3) Erdélyi Muzeum. Kemény József kézirat gyűjteményében. Col- lectio maior manuseriptorum historicorum. Tom. XIX. nro 4.