Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

űtat mutatni, mint kellene tisztességes mulatságokkal magokat gyönyörködtetni és egyéb gondjoktól megújítani... mint Cicero bölcs könyvek olvasásával, avagy írásával, és Julius Caesar, ki nem szégyenlett, nem hogy históriát, hanem még grammaticát is írni. Tudja vala ám az, hogy nem árt az penna az kopjának, sem az könyv az paizsnak. Ajállja a magyar főtudós embereknek Julius Caesar, Livius, Tacitus és Curtius historiajok magyar nyelvre fordítását és végre

hogy a Fejedelemnek a törökökön nyert győzelmei felett érzett örömét a munkájával is kimutassa.

„Decsi tehát Sallustiust inkább tartalma, mint classikai alakja kedvéért fordította és adta s a tartalmi hűségre törekvés mellett szerzője sajátságos és választékos tömött formáival is megküzdött. Prózája a XVI. század legszebbjeivel vetélkedik.“ Két ép (a magy. nemz. muzeum és akadémia könyvtárában) és 3 csonka példánya ismeretes.

6. História rerum hungaricarum.

A „Syntagma“ élőbeszédében keserű panaszra fakad Decsi a fölött, mennyire elhanyagolták a történetírást honfiai; elmondja, hogy minden ilynemű emlékiratot, töredéket összeszedvén és gyüjtvén, azokból az egyetemes magyar történelmet kezdettől fogva igazán, röviden és tisztán kellene egybefoglalni és pedig a mieinknek, hogy az idegenek ne vádoljanak mindég gyermekséggel, restség- és müveletlenséggel. Ha ezt egykor megtenni sikerülni fog vagy nekem, a miről már rég gondolkozom s nem kevés fáradsággal tervezek, vagy akadályoztatásom s épen halálom esetére más valaki véghez viendi, igen szükséges és dicséretes dolgot teljesitend nem csak a tudomány barátainak, hanem az egész hazának. Ezt, ha isten életet, erőt és alkalmat ad s a fő emberek részéről segélyt és támogatást nyújt: mind e haza iránti tisztemet, melyre érzem, hogy születve vagyok, mind hivatási egyéb élet foglalkozásomat, a mennyire tőlem telik, több tanult és haza szerető emberek között gyenge tehetségem szerint teljesíteni, főtörekvésem lesz.

Es Decsi ezen ígéretét maga részéről be is váltotta; nem m ő hibája, hogy a főemberek részéről a segély és támogatás elmaradt.

S pedig Decsi megérdemelte volna a támogatást a fejedelemtől, sokkal inkább, mint bárki mástól. Mert Decsi a különben tár28