Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881

díjra nem csak 7 közül választottunk volna; akkor az egyetemről a „Bukovai Abszencziusok“ és „ős jogászok“ régi és tiszteletre . . . nem méltó faja teljesen kiveszne; akkor . . . akkor . . zsidókérdés sem lenne, szóval: sok minden máskép volna. Es az az én fájdalmam, az az én bánatom, hogy mind ez igy és nem máskép van. Ezért tolulnak panaszos ajkaimra a költő e szavai :

„Dalaim, mik ilyenkor teremnek,

Fellegei bánatos lelkemnek.“

Váljon Anglia minek köszönheti bámulatos nagyságát, ha amaz „aranykort“ még nem érte is el? Semmi egyébnek, mint helyes pályaválasztásnak, erélyes munkának, s lankadatlan kitartásnak. Ezeket pedig nem az alsóbb és felsőbb iskolák teremtik meg. Ezek az édes otthonban elültetett palántot csak mivelik, ápolják, virágzásra segítik, melyek aztán az életnek teremnek erőt-adó gyümölcsöt. Az erélyes munka, kitartás, az adott tálentu- moknak okos használása azok, melyek mint Webster mondotta: „Anglia számára övöt kerítettek a föld körül, melyen az angol hatalom reggeli dobpergése egymást váltja fel, a napnak mind a 24 óráján át.“

Egészségi viszonyaink elég kedvezők voltak, ámbár a betegültek száma többre ment, mint a múlt évben. Városunkban, vidéken, s az egész országban több ragályos betegség, — kanyaró, himlő, roncsoló toroklob — uralkodott; mindazáltal tanulóink közül aránylagosan nem sokan szenvedtek; kanyaró eset 18, himlő 6 fordult elő, és igy a tanulást nem kellett félbeszakítanunk. Egész évben a megbetegedett és gyógykezelt tanulók száma 325-re ment. Azonban a betegségek legnagyobb része

3*