Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881
23 — ismét kísérletekkel bizonyítjuk. A hypothesisek ideiglenes magyarázatai a tüneményeknek, s a mennyiben kísérletekkel igazolni tudjuk, annyiban lesznek valószínünk vagy bizonyos törvények. A hypothesisek alkotásával ezért csínján kell bánnunk; nem szabad azoknak egyetlen egy ismert törvénynyel sem ellenkezniük, s nem szabad másból, mint tapasztalati tényekből kiindulniuk. Ha azt a hypothesist állítom fel, hogy a gázok csak tűlhevitett gőzök, azoknak a tapasztalati tényeknek alapján tevém azt, miszerint a folyadékoknak gőzei magas hőmérsékletre emelve, ugyanolyan tulajdonságokat mutatnak, mint a gázok; tevém tehát egy analógia alapján. E hypothesis napjainkban már nem hypothesis többet, hanem positiv ismeret. Nem ismerünk egy olyan gázt sem, a melyet folyadékká ne sűríthettek volna. Vannak azonban hypothesiseink, melyekről el kell ismernünk, hogy egyezzenek meg bár minden ismert ténynyel, csupán a valószínűségnek, nem pedig a határozott bizonyosságnak bélyegét fogják magukon hordozni. Ilyen minden olyan feltevésünk, mely által a tényeknek öszsze- függésót nem tényekben, hanem tapasztalatainkon kívül fekvő okokban keressük. Bizonyosság tekintetében egészen addig emelkedhetünk, a mig minden tüneményt az anyagra vezettünk vissza, de feltevéseink az anyag szerkezetét illető'eg vájjon lesznek-e valaha bizonyíthatók ? Reá mutathatunk az élet első csirájára: ime itt kezdődik a legprimitívebb életjelenségektől felemelkedhetünk a teremtés remekéig, az emberig; de az az alakitó erő, mely e jelenségekben nyilvánul, csak hypothesis marad mindörökké. Hiában való bizonyost kérdenünk a tudománytól,
