Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881

20 törvény maga meg is határozza, hogy annyit vesztenek a mennyi a kiszorított víznek a snlya. A gravitatio tör­vénye szerint a vonzás egyenes arányban áll a tömeggel, for­dított arányban a távolság qnadratumával. A vonzás pusz­tán elvonás bizonyos tüneményekből, s nem ebben kere­sendő a törvény szelleme, hanem a szereplő mennyiségek arányában. A midőn azt mondjuk, hogy a föld vonza a testeket, nem igen mondtunk többet a közönséges tapaszta­latnál, melyszerint minden feldobott test visszakerül a földre. De mihelyt meghatároztuk a feltételeket, melyszerint a von­zás nő vagy apad, képesek vagyunk e törvényből a tények rop­pant számát levezetni, illetőleg azok magyarázatát adni, sőt azok bekövetkezését előre megjósolni. „Pondere, mensura, nu­mero Deus omnia fecit,“ mondja egy régi közmondás, s való­jában a természet a számok világa mellett áll legfénye­sebben előttünk, csupán ott haladhatunk tapogatózás nél­kül előre, a hol ezek fénye megvillant. Keppler tapaszta­latai törvényei ilyen fáklya gyanánt szolgáltak Newton lángelméjének, hogy merész következtetései által felfedje az Universum titkát. A természet törvényeiben tehát a tüneményeknek egymáshoz való viszonyát törekszünk meghatározni, a melyeket az előtt egymástól függetleneknek, történeteseknek gondoltunk. Majd tovább haladva valamennyi tünemények közös kapcsolatát keressük s azt e mindensóget betöltő valamiben, az anyagban találjuk. így tisztul s lesz hár- monikusabbá előttünk a világ, igy távolodunk el a régi felfogástól, hogy a mennyi hatás, annyi ható okot képzeljünk. A puszta megfigyelés soha sem lehet tökéletesen czélra vezető. Ennek oka egy részről érzékiségünk kor­

Next

/
Thumbnails
Contents