Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881
20 törvény maga meg is határozza, hogy annyit vesztenek a mennyi a kiszorított víznek a snlya. A gravitatio törvénye szerint a vonzás egyenes arányban áll a tömeggel, fordított arányban a távolság qnadratumával. A vonzás pusztán elvonás bizonyos tüneményekből, s nem ebben keresendő a törvény szelleme, hanem a szereplő mennyiségek arányában. A midőn azt mondjuk, hogy a föld vonza a testeket, nem igen mondtunk többet a közönséges tapasztalatnál, melyszerint minden feldobott test visszakerül a földre. De mihelyt meghatároztuk a feltételeket, melyszerint a vonzás nő vagy apad, képesek vagyunk e törvényből a tények roppant számát levezetni, illetőleg azok magyarázatát adni, sőt azok bekövetkezését előre megjósolni. „Pondere, mensura, numero Deus omnia fecit,“ mondja egy régi közmondás, s valójában a természet a számok világa mellett áll legfényesebben előttünk, csupán ott haladhatunk tapogatózás nélkül előre, a hol ezek fénye megvillant. Keppler tapasztalatai törvényei ilyen fáklya gyanánt szolgáltak Newton lángelméjének, hogy merész következtetései által felfedje az Universum titkát. A természet törvényeiben tehát a tüneményeknek egymáshoz való viszonyát törekszünk meghatározni, a melyeket az előtt egymástól függetleneknek, történeteseknek gondoltunk. Majd tovább haladva valamennyi tünemények közös kapcsolatát keressük s azt e mindensóget betöltő valamiben, az anyagban találjuk. így tisztul s lesz hár- monikusabbá előttünk a világ, igy távolodunk el a régi felfogástól, hogy a mennyi hatás, annyi ható okot képzeljünk. A puszta megfigyelés soha sem lehet tökéletesen czélra vezető. Ennek oka egy részről érzékiségünk kor
