Református Kollégium, Marosvásárhely, 1880

9

kéregető irits, záró beszéd, pályamű, vagy könyv növi ki magát; s a tevékenységek közül egyik-másik azon mértékben kívánja tovább folytatását és bevégzését, a mekkora az azt követő öröm. — Ennélfogva hogy valamely dologgal megbarátkozzunk, attól függ, hogy arról, bár milyen, de fo galmunk legyen, mert az csak abban az esetben érdekelhet. „Ignoti nulla Cupido.“ Ha hires ember érkezik városunkba, kicsinye, nagyja szalad, hogy megláthassa, hogy hiányos képzeletét róla teljessé tehesse. Ennélfogva minden megtudhatót, okvetlen szükséges megkísért énünk, mert csak próba után válik el, ha vau-e arra’hajlamunk és erőnk. Rousseau azt mondja, hogy az ifjút rá kellene szoktatni, hogy a tűz közepében se égjen el, mint a szalamándra, ha lehetséges volna.

Atestgyakorlásbau szép eredményt mutattatok be. Ez szakértő tornamosteriinknek dicséretére válik. — Azonban itt is arról győztek meg a tények, hogy az erélyes munkásság dicsősége csak a kisebb részt illeti meg. Ugyanis ezen gyinnaziumunk mind a 8 osztályában kötelezett tantárgyból, erélyes szorgalom s helyes magaviselet által csak 24 tűnt ki, azaz csak 9 °/o'Je a/í egésznek. Ez igen gyenge arány. Gondoljátok meg, hogy maholnap embernyi emberek vagytok; hogy a király szava, s a haza érdeke maholnap fegyverre szólíthat. Vájjon a mai gyors hadiniveletek minden erőt igénylő óriás fáradalmait miképen bírja el az, ki testét gyakorolni, izmait erősíteni itten elmulasztotta. Szabadságharczunk bán azok daczoltak legkönnyebben a háború sauyaruságaival, kiknek azelőtti foglalkozásuk a testi erőre fejlesztöleg hatott. Az ülő mesterséget folytatottak közül többet vert le a végső kimerülés, mint az ellenség golyója. Mondja tán valaki: akkor összeszedjük magunkat ? Erre feleletem: „Késő akkor abrakolni a lovat, mikor háborúba indulunk.“ Néhány héti vagy hónapi bármily erélyes gyakorlás sem pótolhatja ki azt, mit ifjúságunk szép évein keresztül, sajnálatos könnyelműséggel, elmulasztottunk. Horatius igazán mondja: „qui cupit optatam cursu contiugere métám, múlta túlit fecitque puer, sudavit et alsit.“