Református Kollégium, Marosvásárhely, 1879

32 —

delni hajlandó nem lévén. Még a haszonról is lemondott ott, hol azt csak meggörbített derékkal lehetett szedegetni.

Eközben dolgozta át Krüger népiskolák számára irt természettanát, melyet ma is sok helyt tanítanak ref. népiskoláinkban. 1870-ben kiadta „ Ujvilágnézlet“-ét, melyet azelőtt nehány évvel már egyszer kinyomatott volt. E könyvnek, mint ő jmondja: „nincs egyéb czélja, mint megismertetni a magyar olvasó közönséggel, azon szellemi mozgalmat, mely az újabb „materialisinus“ neve alatt, a szomszéd Németországban, egy egész nagy irodalmat idézett elé. Mindemellett is a nem sokat argumentáló akkori sajtóhatóság lefoglalta. Ha ezekhez hozzá tudjuk azon polémiáit,melyeket több hírlapban és folyóiratban, álláspontja védelmére, elleneseivel lankadatlan kitartással folytatott: nagyjában előadtuk elköltözött jelesünknek irodalmi működését.

Most már igyekezzünk kidomborítani arczképét, mindig csak a ti számotokra, nemes ifjúság.

Mint költő a classika iskola azon csoportjához tartozik, melyet az akkor úgynevezett „ Triász“, Yörösmarty, Schedel — később Toldi — és Bajza, mindeddig alig utóiért közlönye, az „Athenaeum“ vezetett be irodalmunkba, s mely szép formában szelíd érzelmeket dalol. Öregünk lyrája nem a Berzsenyi magasztos elcsüggedése „Árpád vére fajulásánnem a Czuczor harczi sípjának éles „sikoltása;“ nem mereng Vörösmartyval aggodalmas búsongással „régi dicsőségünk késése fölött;“ nem érzi fönséges borzalommal: hogy „isten sírja reszket a szent honban;“ — nem kiáltja Petőfi szilaj tüzével: „ott essem el én, a harcz mezején.“ Nem; képzőimé nem lánggal égő, nem izzó, nem perzselő. Virágos az, mint a tavasz. Szelíd, üde képek állanak rendelkezésére, melyek alig észrevehető intésre, azonnal kellemesen összhangzó tánczra kelnek. Nincs benne kósza álmodozás, nincsen sejtelmes borongás. Mint üde forrás vize, tiszta, átlátszó, éltető. A boldogságot a szent természetben, felesége, gyermekei, barátai körében keresi, s találja is fel. Nagyon ta- lálólagirja Győri Vilmos az általa 1875-ben kiadott „Koszorúban“: „Mentovich mint költő, számra nézve nem irt sokat, de tartalomra nézve, művei jól átgondolt, iga-