Református Kollégium, Marosvásárhely, 1879

ippatt lett látogatnia. Ottani élményét így adta elő : „időm jól telt volna, iskolába csak akkor kellett mennem, ha ked­vem tartotta, a disznó őrzéstől sem kellett félnem, a baj csak az volt, hogy egy nagy, nehéz leánykát kellett hordoz- gatnom, félnapokon keresztül mely terhes szolgálat elől, ha olykor kitérnem sikerült, verést kaptam.“ „Ha­nem — folytatá — már akkor kitűnt életrevalóságom, mert mielőtt betöltöttem volna 8-ik évemet, disznópász­torból pesztrává emergáltam.“ E kis körülményt, — ámbár mindazt, ha annál cse­kélyebb is, érdekes és tanulságosnak tartom, ami a gyereki kedély fejlődésére befoly,— nem említem vala, hanemural­kodnék széliében még ma nap is az a rósz szokás né­mely szülőknél, hogy mielőtt gyermekük hajlandóságát, tehetségét kiismernék, házi viszonyaiktól, s nemzeti úgy mint vallásos szokásaiktól lényegesen elütő, idegen inté­zetbe küldik azt. A nyelvvel merőben ismeretlen gyermek, ha akarna sem képes tanulni, s ha képes volna sem min­dig engednek arra időt. Úgyhogy mikor egy-két év múlva észreveszik magukat a szülők, a fiú sem tudományt, sem nyelvet nem tud; s az előtte idegen, különben is ideigle­nes viszonyok közt, vagy végkép elvadul, vagy utczagye- rekké lesz, kinek már nem csak a tanulás, de egyéb ren­des foglalkozás sem fér a nyakára. E nyomorúságon csak azon kevesek szoktak épen keresztül lábolni, kik éles ész­szel, vagy ama szellemi rugékonysággal vannak megáldva, melyek aztán képesekké teszik őket, vagy megállani, a mindig idegen, soha sem barátságos, legtöbbször ellensé­ges elemek között, vagy visszanyerni megingott szellemi egyensúlyokat. A mi Mentovichunk, mindkettővel nem kis mérték­ben volt felruházva. E volt az oka, hogy a nagyenyedi Bethlen főiskolában, hová a gynm. tanulmányokra vite­tett, ámbár szülői katholikusok voltak, csakhamar a ki- tiinőbbek közt foglalt helyet. A Nagy-Enyeden ekkor létezett, az akkori kormány által kancsal szemekkel nézett, politikai és tudományos központ lelke Szász Károly, az ép oly kiváló tudós és ritka jó tanító, mint szellemes em­ber, cs szabadelvű politikus volt. Mentovich, a szorgalmas, tudomáyszomjas, gyors felfogású, helyes magaalkalma- zásu, csinos fiatal ember,kiben akkor már költői hajlamok, — 28 —

Next

/
Thumbnails
Contents