Református Kollégium, Marosvásárhely, 1879
— 12 kénytelenek vagyunk, vállainkra emelni a terhet, melyet jóból vagy roszból összecsomagoltunk. Ez időpont bekövetkezése a különböző lelkekben, a mellék segítő vagy akadályozó körülmények szerint, különböző. Gyermek- és fiatal korban, mely mint a Minerva égből esett egyik szobrának a fája, puha, idomítható, könnyen és gyorsan megtörténhetik, csak akarni kell. Később már,ha nem lehetetlen is általában, de nehéz. „Vén fából bajos gúzst facsarni.“ Nem vetem föl e helyütt ama vitás kérdést: vájjon az emberiség összege a mivelődés végtelen pályáján folytonoson előbbre tör-é vagy körben forog,mint a cserebogár-malom? ámbár az előbbiről vagyok meggyőződve; annyit azonban minden nap látok, hogy az egyes ember folytonosan haladhat, alakíthatja jellemét,ha saját magából nem vetkőzhetik is ki. Az Oczeánt nem ugordhatjuk keresztül, mint a Poklospatakot néha, nem is hidalhatjuk vagy paliózhatjuk át, mint ezt; de áthajózhatunk azon, s ámbár biztosították Kolumbust, hogy ez nem lehetséges, megtörtént baj nélkül. Ilyen formán a jellem átalakulás is véghez mehet, csak hogy idő, kitartás, bátorság és munka ne hiányozzanak. Ideje bővsógesen van mindnyájatoknak, kitartást, bátorságot, munkát, saját magatokból kell kifejtenetek ; én ez iparkodásotokra áldást kívánok! * :ü * Szomorú kötelességem szót adni azon őszinte fájdalomnak, melyet a főiskolai elöljáróság, egyik érdemes tagjának kora sirja fölött érez. Magyar-gyerőmonostori Kabós László k. táblai tanácselnök, főiskolánk egyik algondnoka, múlt hó 28-ikán, Budapesten, hol szabadság idejét töltötte, hirtelen elhunyt. Az idvezült nem tartozott azon óriás alakok közé, kiknek halálán „a föld szive dobban,“ de betöltötte helyét mint ember, hazafi, biró és gondnok. Hirtelen halála miatt nem ölthettek ugyan testet mindazon óhajtásaink, melyeket megválasztása alkalmával táplálónk; mindazáltal érdemesítette magát, hogy sirja fölött, mely a koropesi temetőben domborult, hamvaira, iskolánk is lefordított fáklyával állva meg, búsan sóhajtsa: Béke lengjen hamvai fölött! * * *
