Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1941
5 Szedi enyi em léLezele. Kivonat Dr. Veégh Sándor tanárnak a Széchenyi Szabadegyetem ünnepsorozatában, - a Közművelődési Házban, 1941. december hó 18-án elmondott beszédéből. Szeptember 21.-én múlt 150 éve annak, hogy a legnagyobb magyar, Széchenyi István gróf megszületett. Ezen a napon tüzek gyultak ki az ország négy sarkában, hogy egy nemzet örök háláját és emlékezését fejezzék ki a nagy alkotó, nagy ember és legnagyobb magyar iránt. A XIX. század húszas éveiben kezdődik történelmi jelentőségű pályafutása, alkotása, amit azonban nem zárhatott le a földi élet vége, mert eszméi a szomorú, tragikus végen túl is élnek és hatnak ma is. A nemzeti reformok kora az, amelyet azon a nevezetes 1825,-i országgyűlésen az Akadémia megalapítására fölajánlott nagyszerű adományaival vezet be, a 30-as években folytat s amit joggal neveznek Széchenyi korának. Új útat mutat fejlődésünknek és nincs e korban jelentős mozzanat, amely ne állana kapcsolatban az ő munkálkodásával. Széchenyi az új Magyarország alapvetője. Nagy ellenfele, Kossuth, egyik beszédében a legnagyobb magyarnak nevezte őt s a nevet szentesítette az utókor ítélete. Az a temérdek cikk, méltatás és munka, ami róla csak utóbb is megjelent, „élőnek, időfelettinek, időszerűnek, új eszmék hősének, mai Széchenyinek, örökkévaló Széchenyinek" nevezi. A tűznek lángja, amelyet Széchenyi a magyar északa sötétjében, egy romantikus korban gyújtott, olthatatlanul lobog a nagy magyar ugaron, hogy bíztasson, vádoljon és útat mutasson a századok messzeségébe. Széchenyiben sok az időfelettiség — állapítja meg Ravasz László. Neki megvan az a különös sajátsága, hogy örök útitársunk legyen s minden idők minden magyarja számára mondjon valami olyat, ami az élet lényegébe vág. Ma már tudjuk, hogy nem jól ismeri Széchenyit az, aki benne valami szakemberi nagyságot lát, például politikust, nemzetgazdászt vagy társadalom nevelőt. Ilyen munkái összeolvadnak, kimélyülnek, átalakulnak. Nem volt vérbeli politikus, mert soha párthoz nem tartozott s mikor egy ország ünnepelte, akkor is egyedül állt; viszont mikor magányos vadként keringett szűk döblingi szobájában : ő volt a legnagyobb magyar politikai tényező, egyedül is egy félelmes párt. Mint nemzetgazdász tulajdonképen erkölcsi erőkkel igyekezett megtölteni a termelés, fogyasztás, közvetítés és elosztás szabályait s azt hirdette, nem jó hazafi, aki
