Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1941
XII. Pi«, Az egész világ katolikusainak hódolata és szeretete köszönti Szentséges Atyánkat pilspökkészentelésének 25 évfordulóján. 1942. május 13 án több mint 400 millió katolikus ajkáról szállt a hálaének az Ég felé. Krisztus Helytartójának jubileuma alkalmával az Úr oltára előtt e zivataros időben békességben és szeretetben találkozik a világ minden népének fia. E hatalmas ünneplő tömeghez elsőnek csatlakozik Mária országának népe. Nekünk különös jogunk és kötelességünk a Pápa ünneplése. Európában testvériden, társtalan nemzetünket ezer év történelme és küzdelme kapcsolja össze a Szentszékkel. A bomlás szomorú útján a pápa mentett meg bennünket. Az ő kezéből kaptuk az európai kultúrát, a szent koronát, állami berendezkedésünk irányeszméit is, legkitűnőbb megvalósítóit is. Az Árpádok alatt századokon keresztül a pápák védtek bennünket nemcsak a nyugati, hanem a bizánci hatalmaskodás ellen is. A legválságosabb időkben, amikor mindenki elhagyott minket, a pápák segítsége sohasem hiányzott. Nekik köszönhetjük az Anjoukat, Hunyadi Jánost, Mátyás királyt, Zrínyit a pápák pénze és katonái segítették diadalra. Említsük-e azt a mérhetetlen anyagi és erkölcsi támogatást, amelyben a pápák különösen a törökök elleni küzdelmeinkben részesítettek ? XI. Incze rengeteg jótéteményeinek emlékét az 1751. évi XL. törvénycikk őrzi. Thaly Kálmán, protestáns történetíró mondotta 1903. március 27-én a képviselőházban : „Én vagy hatszor voltam Rómában és sohasem mulasztottam el felkeresni XI. Incze pápának sírját és pedig hálából, mint magyar ember, mert övé a legnagyobb érdem, hogy a törököt az országból kiverték...“ Volt-e világi hatalmasság és volt-e erkölcsi tényező, amely egy nemzet sorsát annyira lelkén viselte volna, mint a Szentszék a magyarságét ? Volt- e vallás, amely csak megközelítőleg is annyit tett volna érdekünkben, mint a pápaság? Bizony-bizony elmondhatjuk, hogy 1000 esztendő alatt egyetlenegy jóbarátunk volt s az a római pápa, aki úgy a múltban, mint a jelenben minden emberi gyarlóság fölé emelkedő csodálatos meglátással tudta és tudja azt, ami számunkra jövőt, haladást, boldogulást jelent. Ha elfogulatlanul nézzük a magyar történelmet, benne a római pápák szerepét, megértjük, hogy egy felső erő onnan felülről sugározta a lelkűkbe a mi nemzetünk iránt való viselkedésük módját. A magyar nemzet ezt a szeretetet mindig fiúi hódolattal és ragaszkodással viszonozta. Ezt teszi most is, amikor XII. Pius pápában nemzetünk pártfogóját és nagyrabecsülőjét köszönti. Még minden magyar emlékszik azon
