Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1915

4 —

dolása ezer és ezer alakban teszi fel a kérdést előttünk: milyen lesz a jövő?

Én e kérdésre röviden csak azt felelem : olyan lesz a jövő, a milyenné azt a nemzetnek a háborút túlélő része alakítani akarja és tudja. Mert bár a magyar vitézségnek felragyogó szépsége ismét bámulatba ejtette a világot, bár a világ nagy népei ismét megtanulták becsülni az elfelejtett vagy lekicsinyelt magyar nevet és bár küzdő testvéreinknek munkája kiváló helyet biztosított hazánknak a nemzetek között, nemzetünk jövője mégis csak úgy íog alakulni, hogy vajon elég erősek és méltók leszünk-e meg tartani a most kivívott pozíciót és hogy képesek leszünk-e kitölteni azt a hatalmas keretet, melybe hazánkat az uj Európa helyezi. Mitől függ ez ? Kiknek kell abban közreműködni ? Nem részletezem e kérdéseket, csak azt kívánom hangsúlyozni e helyen, hogy a nemes feladatnak igen-igen jelentékeny része épen a magyar középiskolára nehezedik. A közepi-kola nyolc éven keresztül vezeti és irányítja mindazokat, kik egykoron, mint a nemzet értelmisége, hivatva vannak e nemzetet vezetni és annak legfontosabb ügyeiben dönteni. Nyolc éven át foglalkozik az ifjúsággal épen azért, hogy e nemesen hevülö lelkek képességeit minden irányban kifejlessze. Nyolc évig hat a leendő vezetőkre életüknek épen abban a szakában, amely a legfogékonyabb minden szép és nemes iránt, abban a korban, midőn a legtöbb erővel és rugékonysággal rendelkezik képességeinek kicsiszolására. Minél nagyobb százalék részesül tehát nemzetünk ifjúságából a jól szervezett magyar középiskola nemesítő munkájában, annál több megbízható munkása és őre lesz a magyarság jövőjének és minél helyesebb és céltudatosabb lesz intézeteink szervezete és vezetése, annál értékesebb csoportokat fog évről-