Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1915

— 10 —

minden vallás végzi is rendesen a hitoktatást Ámbár kétségtelenül igaz az is, hogy nem egy helyen a vallásoktatás csupán a kitűzött vallástani anyag gépies elvégzéséből áll. Amire azonban én most rámutatni akarok, az az, hogy igen sok intézetben, államiakban és felekezetiekben egyaránt, az oktatásnak egyéb ágai és erői nemcsak hogy nem segítik e munkát, hanem sokszor szándékosan ellene dolgoznak. Ellene dolgoznak nemcsak példával, hanem szavakkal is. Már most tessék elképzelni, hogy hogyan fog kialakulni vallásos érzelme annak az ifjúnak, aki lelki világa ezen legfontosabb és legkényesebb kérdéseinél vagy érzéketlen közönbösséget vagy plane destructiv irányzatot lát azok részéről, kiket hallgatnia kell. Ott hiábavaló minden jóakarat és fáradozás! A vallás és erkölcs parancsolatai már amúgy is sok áldozatot és küzdelmet kívánnak, s ha az ifjúra ható tényezők nagy része csak nem segíti is öt a nehézségeiben, lelke már tétovázó lesz. Ez pedig igen nagy kár nemcsak felekezeti szempontból, hanem első sorban éppen hazafias és nemzeti érdekből.

De nem részletezem tovább. A munka megkedvelte- tése, az akarat nevelése és az önfegyelmezés, a közjóért való lelkesedés, a takarékosság és mértékletesség, a vallásosság, a szerény fellépés, a tekintély és törvénytisztelet oly sarkalatos pontjai az ethikai nevelésnek, melyeknek megvalósítása nagy nemzeti elhivatásunknak lenne legbiztosabb alapja.

Az a kérdés merül fel itten, hogy vajon mindennek megvalósítása kinek a feladata? Kitől függ? Vajon csupán az iskoláé és a tanároké ?

Első sorban természetesen a tanárok feladata az, hiszen az iskolai idő alatt ők foglalkoznak legtöbbet az ifjúsággal, de nem kizárólag az övék! A tanár koránt sem