Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1913

— 4 —

1. Képviseljen a szülő a szünidőben gyermeke előtt tekintélyt. Ebhez szokott ugyanis az ifjú az iskolában: elüljárósághoz, feljebbvalókhoz. A szülő szórakozzék, játsszék is gyermekével, de sohasem lehet annak játszótársává, pajtásává. Az emberi társadalomnak nincs olyan körzete, ahol ne a tekintély elve érvényesülne; az életben mindenkinek van elüljárója ; tehát a családban is képviselje a szülő ezt a tekintélyt.

Legyen tudatában a szülő annak a felelősségteljes állásnak, amelyet a természet rendje révén ott mint Isten helyettese elfoglal. Mint ilyennek elsőrendű kötelessége ügyelni és őrködni, hogy az ö családjában mindennemű isteni és emberi törvény betartassék: önmaga betartsa s övéivel betarttassa. Nyájaskodással, lágysággal, elnézéssel, ötletszerű rendelkezésekkel nem lehet nevelni.

Vegyed elő az Isten tízparancsát, az Egyház ötparancsát: te vagy azoknak letéteményese. Hivatásodbeli visszaélés nélkül azokból egyet sem hanyagolhatsz el; míg ellenben betartva azokat — jő példáddal és következetes hangsúlyozással — biztosítod magadnak a család tagjai szemében a föltétien tekintélyt. És akkor lesz benned tisztelni való ! Mert hiába tanulta meg gyermeked a törvényt: „Tiszteld atyádat és anyádat“, ha a szülő nem ügyeli, hogy minden csak tisztelni való és semmi kivetni való ne legyen benne.

2. Szabad ember, független ember még nem született erre a világra. És ezért korlátozzák cselekedeteinket törvények, rendeletek, szabályzatok. Ezért vannak az iskoláknak is szentesített törvényeik ; az ifjak sohasem állanak tanácstalanul, még a napirendjük is nevelői kéz előírása.