Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1913
— 9 érzelgősség, mellyel lehet esetleg képmutatóskodni, de melyből erőt az erényes, meg nem alkuvó, önzetlen, néha nagyon is küzdelmes élethez még senki sem merített. Minden lényeget valamelyes külső formák hordoznak. A vallás lényegének: a hitbeli meggyőződésnek külső formái az egyes vallási gyakorlatok; legnagyobb részük isteni rendelésen alapszik s ezért magának a hitnek veszélyeztetése nélkül el nem hanyagolhatók. Az iskolai nevelés, miután az életre akar nevelni, arra az életre, mely a megélhetés gondjai s egyéb megpróbáltatások küzdelmében magára szokta hagyni az embert vigasz, támasz és jóbarát nélkül, — elsörendüleg szorgalmazza a vallási gyakorlatokat. Ifjaink imával szokták kezdeni és végezni a tanórákat. A köszönésük is vallásos. Heti két órában bővítik vallási ismereteiket. Az őszi és tavaszi hónapokban naponkint részt vesznek a szt. áldozaton. Az isteni szolgálatban tevőlegesen is közreműködnek, mint minisztránsok. A vasárnapokat és ünnepeket a szt. mise és az Isten igéjének meghallgatásával megszentelik. Többször járulnak a lelki békességet eszközlö szentségekhez. És mindezekről a vallási gyakorlatokról nemcsak azt tudják, hogy azok intézeti törvények, hanem azt is, hogy azok a kér. élet törvényei. Nemcsak azt, hogy azok őket kötelezik, hanem azt is, hogy a szülök is ugyanazon vallási törvények alatt állanak. És éppen ez a dolog tragikus ütközőpontja a tanulóra és a szülőre egyaránt. Mit fog gondolni szülőjéről az az ifjú, ki látja, hogy a családi házból ezek a vallási gyakorlatok száműzve vannak? És miként veheti a lelkére egy szülő azt az önvádat, hogy ö vallási közönyével összetöri gyermekének meggyőződését és lerombolja lel kében Istennek azt a templomát, melyet az iskola ott
