Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904
6 azonban, hogy a „népszerű“ irodalmi müvek küllői becse nem nagy, vagy legalább is nem maradandó. Mert a költői becset manapság aszerint mérjük, hogy mennyire valóság az, amit olvasunk, mennyire felel meg annak a rejtelmes világnak, amelynek emberi lélek a neve. Igen, de mindennek megállapítására tanulmány, appercepció kell, ami fokozatos munkásság eredménye, amely az emberiség zömének kultúrája jelen fokán — fájdalom — még nem rcndelteté.e. A lángelmék tevékenysége itt sokat tehet: Arany pl. Toldijában az ember lelke legszebb, tán egyébiránt nehezen megérthető problémáit oly könnyen, oly érthetően teszi világosokká, tehát oly nagy tömeggel appercipiáltatja aránylag kevés munka árán, hogy költői becse, vele népszerűsége is megmarad olyan időkig, inig csak ember s véle együtt emberi marad a világon. Shakespeare népszerűsége az emberi kultúra evolúciójával csak növekedhelík. Ép ez az, ami a lángelmét elválasztja a mesterembertől. Az emberiségnek azonban temérdek mesteremberre volt szüksége, hogy megalakuljon a poézisnek az a része, amely mint aféle mesterség jóformán minden finomabb érzésű, költöibb lelkületű embertől elsajátítható. Ez a mesterség a verselés, az epikus hagyományok, a költői nyelv díszítései, esetleg az esemény kerek megszerkesztése is, bár ez utóbbi nem egykönnyen. Gyöngyösi ezeket a külsőségeket, amelyek a korabéli költőt költővé avatták, nagyon szépen, nagyon tökéletesen eltanulta ÜvidiuséktóL Homeroséktól, Vergiliuséktól s leírásaiba, lírai helyeibe, amelyekben költői lelkülete nyilvánvalóvá lesz, úgy bele tudta takarni a belső száraz históriát, a szerkezetlenséget, hogy kora bévette szíves örömest a cukros mézbe mártott kevésbé értékes belsőt, az irodalom pedig elfogadta olyan
