Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904
66 — gával. A „vártákat“ elfogatja, a főstrázsamestert is, „vészén egy feltekert pár pisztolyt magához, megyen szolgáival a Hóhérbástyához“ s ott vár, mint Ariadne Theseusra, pedig 267- 272. ugyancsak nehéz a várás, főkép a szerelmeseknek ! 273—417. Hiába. Kádast kétszer is lektildi. Senki. Hite meginog s elhatározza, ha Wesselényi rászedte, mindenkit megölet, mégis a király kezére játssza a várat. (Gyöngyösi bevezetése a tervhez: „Örök krónikákban méltó ajánlani. Nem sok asszony tanult ilyeket állani“. Mária olyan, mint Paliás stb.) Kádas harmadszor is leszáll s végre ott vagyunk, amit már tudunk, hogy találkozott a csapattal. Vadászi Pál mén elsőnek a létrán. Bajjal. Wesselényi is majd hogy' le nem esik: előtte egy inasa kardjával, utána puskájával... A romantikus szerelem diadalát nem egész biztosan reméli: esetleg más követ- kezhetik belőle. Világos jele, hogy Wesselényi bizalma tisztára megingott. Fölérnek s Mária a kérdezősködő Ferencnek , .eleiben fordul, mint a kömryü evet.“ A többit Ferenc csinálja. A kapitányt odarendelik s a meglepettet hű- ségoskűre kényszerítik. Aztán a meglepett várnéppel komikusabbnál komikusabb jelenetek esnek meg, egy meglehetős drasztikus is, amelyet Gyöngyösi szintén méltónak tart a bő részletes leírásra. Világos jele ez annak, mennyire tiszta krónikát ír, világos jele azon kor és olvasók műízlésének is, akik számára írta. A meglepett Éva is meghódol; mikor a kulcsokért küldenek hozzá, ezt mondja: „Patvar vigye kulcsát, ha oda az vár“. Most még csak Balog kapitányát, Szondi Mátét lepik meg, kinek Mária nevében levelet írnak, ü is belé- kerűl az „okosok“ csapdájába. Mégegyszer hangsúlyozni kell befejezésképen, hogy minden az istenek akaratából történt, hát senki gáncsot ne keressen benne sem Mária, sem Ferenc részére. Két bizony íték arra, hogy ezt az istenek akarták: egyik Ferenc volt feleségének murányi látogatása, másik a pásztorfiú jóslása (mindegyükről volt már szó). Aztán papot hivatnak, megesküsznek. Még- csak, hogy Cicerónak szavai is teljesedésbe menjenek [„História est magistra vitae“], az erkölcsi tanulságokkal kell megösmerkednünk. A császár Murányi Wesselényinek adja s az adománylevélben hűség tükörének nevezi. „Előttünk az tükör, Wesselény példája“ ... De Máriát is kövessük, mert, mint klasszikus példáktól hemzsegő utolsó leírása jellemzi, bőven van rá okunk. Sehol nyoma sincs a költői szerkesztésnek. Gyöngyösi tisztán krónikát ír a legapróbb részletezésig s mivel a históriában tények s a tényeknek megtalálható okaik vannak a cselekvőkben, ő is okokat keres. De mivel mint epikus költő csakis nemes, tiszteletreméltó rugókat alkalmazhat személyeiben, kényszerhely'zetbe kerül. Innen van, hogy a tények s rugóik közt nincs összhang, innen, hogy a költemény telve van ellenmondásokkal. Solymosi alakját kis költőiséggel a szerkezetnek szerves részévé tehette volna, mint Arany'. 0 azonban — céljánál fogva — nem gondol azzal, hogy személyeinek sorsa kereksége iránt is érdeklődünk. * * * Arany Murányáról egypár részletkérdést kell tisztáznunk. Beöthy Zsolt állítása szerint e költeménymek, mellyel Arany a Kisfaludy Társaságnál pályázni
