Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904
— 51 — „Olvasd mit ír az az ember“ „No lásd, hogyan űznek és micsoda szemmel Láthatóan csúfot ezen gyáva nemmel“ „Amazoni szépség, istennői alak, S minden képzeleten felöl találtalak" ... „És mindezt megírja otthon, jó előre, Későbbi szerelmét szépen jövendölve“ „Ki adá jogotok büszke férfiak ti! A cselekvésiénől minket leszorítni?“ A sértés tehát nagy, mert ilyen személyt a gyengeség vádjánál nagyobb nem érheti, pedig Wesselényi levele egyenest ezt dobja, ha nem nyíltan is szemére. Önkénytelen fejlődés ebből: megmutatni, ha csellel is, hogy meg tudja cselekedni egy gyengének állított asszony a legnagyobbat is, amire erős férfi hiába törekedett. Ez a gyönge asszony levelet ír a vezérnek, kétértelműt, hogyha van bátorsága, szerelme, mutassa meg; jöjjön fel a várba s itt jövendő sorsát megtudhatja. így mutatja meg, hogy Wesselényi elfogatván, „kénytelen követni egy asszony törvényét“. Mindez a megsértett hiúság első felindulásában történik. Arany remekel a szerelem fuvalmától megérintett, akaratoskodó, ingadozó női jellem megfestésében. Az a deli lovagra való lelki „ráfeledkezés“ sok mindent föltámaszt az emberben a maga menlegetésére : itt már Széchy Mária szíve voltaképen le van győzve, csak büszkesége nem akarja elismerni még maga előtt sem legyőzött voltát. Szíve már Wesselényié, de hiúsága még megtörve nincsen. De lelke szemrehányásai máris feltámadnak, hogy ezt is megtörjék s elhitessék véle, hogy nem becsület védtelen lovaggal cselfogással ilyest cselekedni! Mert igaz. nagy dolog a vitézség, asszony vitézsége a világ előtt; még nagyobb a becsület a világ szemében, mert ezt megvárja minden asszonytól, amazt megkívánni egyiktől sem kívánja.
