Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904

47

Nyilván nincs ide semmi köze a történelem Széchy Máriájának, bár úgy hírlik, hogy Arany akkor, mikor Murány ostromát megírta, Gyöngyösit még nem ismerte, csak a históriát olvasgatta. Ebből azonban legfölebb ha a szereplők neveit vette át, de még az ezek szájába adott szerep is egész más, sokszor tisztán Arany leleménye, így egészen az ö költői alkotása, gyönyörű erkölcsi tanulsággal fejlesztett s szépen megrajzolt jellem az öreg Solymosi alakja, akivel Arany finom érzéke teljesen kiküszöbölt a Vénus, Cupídó mesterkedéseit, az érthetetlen machinációt.

Ha Arany többet nem tud a murányi kalandról, mint azt, hogy Széchy Mária szerelemből adott át egy Rákóczy pártjára esküdött várat az ellenségnek: így kellett akkor is megalkotni a nő jellemét. Bizonyos, hogy ö a történelem lényeiről is olvasott, Gyöngyösi feldolgozásáról is hallott valamit, legalább közvetve, de sem egyiket, sem a másikat nem ismeri. Mert ha ismerné, akkor ö sem beszélne árulásról.

Wesselényiné jelleme tisztán Arany zseniális leleménye, melyben az emberi lélek mélységes ismerete bámulni való. Ismeri a nő lelkét gyökerestül: ott a hiú Mária; ismeri a férfiét, a csatában megedzett férfiét: olt a büszke Wesselényi; ismeri a hűséges, elaggott, becsületes harcoséi: ott az öreg Solymosi, aki a magáról megfeledkezett vezérén úgy áll boszút, hogy életét menti meg.

De nemcsak az egyes emberek jellemét ösmeri kitünően Arany, hanem az egyesek társulásának, a társadalomnak is lelke mélyére lát. Igazán nehéz vállalkozás 1848. izgalmas napjaiban a Toldi költőjének áruló hölgy jellemét népszerűvé tenni, csak a puszta romanticizmus kedvéért. Utaltunk is már erre: ö az egyetlen, aki költői