Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904

20 —

a számára, mint ezelőtt volt. Atyja szeretete pótlóra vár; maga benn van az ábrándok korában, amelybe akarjon, ne akarjon, képzeletének megfelelöleg hol fényesebben, hol egyszerűbben színezett világba, minden fiatal beléesik. Anyja másrészt sürgeti a házasságot, amely atyja halálakor úgy látszik befejezett tény volt már: hisz anyja a Murányi illető ünnepies s már említett nyilatkozatban kiköti, hogy a királyhoz való hűsége mellett is erdélyi úrhoz adja nőül Máriát.

Az a férliú, aki iránt először gyűlt Mária szíve szerelemre,1 iktári Bethlen István gróf, Bethlen Gábor testvérének a fia volt, miként a fejedelem nevezi, „Istók, a kis gróf“. Bethlen Gábor már '2v/2 éves korában magához vette, elküldötte tanulni a heidelbergi egyetemre, beutaztatta véle Francia-, Olasz-, Spanyolországot s kezdetben öt szemelte ki trónja örökösévé. Később ugyan, hogy Brandenburgi Katalint vette feleségül, megváltozott ez a terve s csak azért köti össze fejedelmi sarjadék helyett Széchy Máriával.

„Igen modestus, mértékletes, szép elmével, tudománnyal és vitézi bátorsággal nagy reményű vala“1 2 ez a „dicséretes erkölcsökkel tündöklő ifjú“, aki mikor ifjan, 24 éves korában elhuny, a róla szóló néhány vers nemzeti szerencsétlenségnek mondja halálát. Még a házasság végleges megkötése előtt voltak ugyan bizonyos differenciák

1 A legenda ugyan azt mondja, hogy Mária még lánykorában szerette Wesselényit, de atyja eltiltotta tőle. (Nagy Iván: Magyarország és Erdély képekben.) Hogy hallott róla, bizonyos, hiszen a történethez ragaszkodó Gyöngyösi bizonyítja: Wess.-nek még első felesége Murányban járt és látta a 3 asszonyt; Ferenc kérdi tőle, melyik a legdelibb s felesége Máriát mondja annak: „Mondván : tudom nékem ha holtom történne, Én utánnam özvegy szivedben e tűnne. Fáradságod érte meg nem szűnne. M. V. III. 369.

2 Szalárdi siralmas krónika 64.