Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

8 —

vés idő alatt csaknem mind elfelejti. De mit tanult volt annyi esztendőkig? csak a deák nyelvet, és egyebet nem tanulván, annak házánál hasznát nem sokat veszi -— és a gazdaságban olyan tudatlan, mint mások

Sötét a kép, mely hazánk férfivilágát idáig bemutatta, de nem külömb a növilágról festett kép szine sem. E képet herceg Hohenlohe Károlyné, született br. Reviczky Judit asszony hagyta ránk 1790-ben, amikor megköszönte Bacsányinak a hozzá intézett verset. Ide vonatkozó szavai: „Én ugyan igaz hazai szeretettől viseltetvén, merészlettem azon csekély szándékomat édes hazánknak kijelenteni kedves szépeinkre nézve, (kik közül sokan még eddig igen hátra látszanak lenni férjeikhez s magzatjaikhoz való drága kötelességüknek teljesítésében) gondolván, hogy tudatlanságért ugyan senkit nem lehet pirongatni, de szabad oktatni. És mivel én, az én módom szerént, a melylyel élek, mind boldog feleség, mind pedig szerencsés anya vagyok, és én ezen boldogságot minden hazám leányainak szivemből kivánnám; ugyan azért feltettem magamban, hogy ezen oktatást elejekbe terjesztem. Mi volt még eddig a sok szerencsétlen házasságoknak legnagyobb hibájok? az, hogy szép nemünk házasságba lép, reáváró jövendőbeli nagy kötelességének nem tudásával, mint férjére, mint gyermekeire nézve; nem gondolván meg, hogy a házasságban egyéb célnak nincs helye, hanem hogy kedves, kellemetes feleségek, jó házi gazdasz- szonyok, s boldog, érdemes anyák legyünk. A gyenge ifjúságnak mi vagyunk első nevelői; az ö mihozzánk viseltető szeretete felülhalad minden szeretetet; és igy ha mink anyák azon iparkodunk, hogy ártatlanainknak hajló sziveiket koránt jóra intézzük: tehát szert tehetünk jó nevelésekre s jövendőbeli boldogságokra. Én oly véle