Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 84

Hantos halmok, hives ernyők Diánának udvara l1

Vagy mily hajlékony, eleven kép díszíti a „Kisztö-“ és „Felelő éneket11. Szemléltetésül:

Úri nemzet eredete,

Deli, jeles, ép termete,

Gyöngyös, köves szép ruhája,

Ruhájánál szebb arczája;

De mit használ, ha hamis ?1 2

Hasonló ehhez a kővetkező:

Tiszta szeme s ábrázatja,

Téjbe mártott arczallatja,

Hol rózsák is elmulatnak S egybekevert szint mutatnak;

De nem tetszik, tudom mért!3

Menalcasnak pedig a harmadik idillben felhangzó éneke, mellyel illeti a tavaszt, mily üde nyelven cseng:

. . . Szép a tavasz, a tavaszt szeretem,

A hol kedvem tartja, ágyamat vethetem,

Ki bújik a földbül Vesta kis cselédje,

Utánnak az eperj, a nymphák ebédje.

Öltözik az erdő, virágokon járok,

A zöld mezőségnek bársonyán sétálok,

A kies szellőcskék gyengén lengedeznek,

A tiszta patakok nyersen csergedeznek.

Gyöngyöt fal a nyájam, hízik, szaporodik,

Vígan vagyok magam, szivem nem aggódik,

Merre járok-kelek, madárkák repdeznek,

Fölöttem, előttem, énekkel kedveznek.

E néhány példa legyen elég Faludi nyelvének bemutatásához. Csak még Beöthy szavait idézem: „Faludi

1 Faludi : Erdő, 1. vsz.

2 Faludi : Kisztő ének, 1. vsz.

3 u. o. Felelő ének, 2. vsz.