Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 82 —

gonddal csinosítgatta verseit, melyek akárhányszor lelkének nehéz munkája árán születtek.

Finom lelke ugyan minden irodalmi kérdés iránt fogékony volt, de leginkább a nyelv érdekelte öt. Nem zárkozott el még a finn-ugor összehasonlítás elöl sem s ennek legfőbb képviselőjével, Sajnvicscsal el-el beszélgetett egyes nyelvi tüneményekről. Mikor pedig Sajnovics az első nyelvemléket, a halotli beszédet, közölte annak igazolására, hogy mily nagy a külömbség a mai és régi nyelvünk között: azt Faludi olvasásával, megfejtésével közölte.1

Faludinak ez a finom, előkelő és mégis sokszor Mikes népiességére emlékeztető nyelvezete, egybekötve a szó- és mondatfüzés talpraesettségével, bájolta el annyira Révait. „Faludi élete" című munkájában meg is jegyzi róla: „Faludi el szokott volt a köznép és cselédek közé járogalni csak avégett, hogy őket szabadabb beszédre felbátorítván, igazabban kitanulhassa a tulajdon magyar szóejtéseket. A miket észrevett, aztán fel is szokta nagy gonddal írogatni."

Újításait nagy sikerrel vitte be stíljébe, ami előadásának jellemet, hathatósságot kölcsönzött úgy annyira, hogy a „líra tőle kapott új szint."1 2 3 Kifejezéseinek erőssége Pázmányéval versenyez, sőt hajlékonyságban, változatosságban meg is haladja mesterét.2 Prózájához képest költészetének előnye, hogy ennek stílusában nincs egyetlen mondatszerkezet, egyetlen szó, mely idegenszerűségével, eröltetettségével kiválnék a zamatos magyarságból, mint kiválnak az érdekes szeplök az arcon.4

1 Sajnovics János: Demonstratio . . . 5, 45, 80. 1.

2 Képes magyar irodalomtörténet, 504. 1.

3 Kas7.tner: Fal. nyelvéről. Rudenz-albnm 175. 1.

4 Kiss: Faludi F. nyelve, Nyelvőr 1895. I. f. 24. 1.