Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

- 62 Tale Umm carmen nobis divine poéta,

Quale sopor fessis in gramme, quale per aestum.1

Faludinál az idézeti helyen Thyrsis:

Mint az eresztett méz, oly édes éneked.

Az Ecloga 4-ta, vagy Az aggódó pásztor Alconnak Alexis iránt való szerelmét adja elő. Tárgya egészen Vergilius II. eclogájára vall. Coridon szereti Alexist, de haszlalan minden rábeszélés, ez nem megy vele lakni a pusztába. Faludinál szintén igy. Alexist még ajándékokkal sem tudja Alcon megindítani, a ki végre is életétől akar megválni:

Tudom mint halok meg: vannak még havasok,

Kifekszem, megesznek ottan a farkasok.1 2 3

Vergiliusnál Corydon:

0 crudelis Alexi, nihil mea carmina curas?

Nil nostri miserere ? móri me denique rogesA

Alcon álma Theokritusnak „Halászok* című idilljéböl Asphalion álmát juttatja eszünkbe. Aranyhalat fog álmában Asphalion és esküt tesz, hogy ezután felhagy a halászással és királyi módon él. Most azonban aggasztja öt esküje, de jön Bias és eloszlatja aggodalmát.4

Faludi Alcon álmát igy Írja le:

Bubán vagyok Moeri tegnapi álmomban

Egy szép almát tarték szorított markomban,

Kitekerte egyki hamissan kezembül Most sem verhetem ki aggódó eszembül.

Moeris megvigasztalja Alcont és sípját ajánlja föl neki, hogy azt ajándékozza Alexisnek. E síp leírása:

1 Vergili: Ecloga V. a. v. 45—46.

2 Faludi. Ecloga 4. a. 72—73. v.

3 Virgiti: Ecloga II. a. v. 5—7.

* Teokritus: XXI. idill.