Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 60 —

a juhász és Thyrsis, a kecskepásztor énekükkel versenyeznek. Faludinál Tityrus, a juhász és Coridon, a kanász találós meséket adnak fel egymásnak.

A pásztorok Vergiliusnál jutalmat tűznek ki a győztes részére:

Ego hanc vitularn (ne forte recuses

Bis venit in mulctram, binos alit ubere foetus). Depono.1

Tehát Damoetas egy üszőt tűz ki jutalmul, mig Me- nalcas bükkfapoharát teszi fel:

Verum id. quod multo tute ipse fatebere maius,

Insanire libet quoniam tibi pocula ponam. Fagina.1 2

Ugyanígy tesznek Faludinál is a pásztorok:

Koridon feltette két mázsás ártányát,

Tityrus kecskéjét s legjobbik bárányát.3

Vergiliusra emlékeztetnek tovább Koridon szavai, melyekkel Tityrust felhívja, hogy a bükkfa árnyékában versenyezzenek:

Tityre, ha tetszik, e hegyek aljában,

A kiterjedt bükkfák ernyős sátorábán,

Legelőre hajtván csordánkat nyájunkat,

Pásztori versekkel mulassuk magunkat.

Vergiliusnál Meliboeus:

Tityre, lu patulae recubans sub tegmine fayi Silvestrem tenui musam meditaris avena.4

A ,,Megint pásztorversengés11 vagy Ecloga 3-a a rossz költőket gúnyolja ki Mopsus személyében.

Thyrsis felszólítja Menalcast, a „gyermek pásztorit, hogy hallassa szép szavát. Menalcas enged a kérésnek és egy metaforában a tavasz megénekléséhez kezd:

1 Vergili: Ecloga 3. a. v. 29—30.

2 u. o. v. 35—37.

3 Faludi: Ecloga 2. a. 3--4. v. u. o. 5—3. v.

4 Vergili: Ecloga 1. a. v. 1—2.