Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 41 —

Sehogysem tudom akkor megmagyarázni azt az ellentétet, mely nehézségként ékelődik egyénisége és vallásos lírái közé. Ezt annál is inkább állítom, mert sikerültebb vallásos költeményei utánzatok, a mások alkalmiak. Hol marad hát a költő az ö lelki világával, a ki a prózában úgy tud elmélkedni, okoskodni? Szeretem hinni, hogy volt Faludinak több ilynemű, leikéből sarjadzott költeménye, miről ma semmit sem tudunk s feltalálásukhoz is kevés a remény. ítéletünk végleges megállapításáig tehát tartsuk meg fogyatékos reményünket.

A mi költeményeinek harmadik könyvét illeti, erről kevés a mondani valónk. Összesen nyolc alkalmi verset tartalmaz e könyv. Mint vallásos énekei között három költemény homlokán viseli keletkezése alkalmának bélyegét, úgy ezek is. Úgyszólva minden költői szín nélkül alakultak e versek. A ,,meg kell lenni** hatalma nagyon érzik az egyes sorokon. Igazán méltatlanok Fámáihoz azok az áradozó, hízelgő jelzők, melyekbe untalaii ütközünk e költemények olvasásakor.

Az első kettő Batlyáni Lajos nevéhez fűződik. Amaz, mint palatínust üdvözli a grófot. Kiemeli címerének rajzát:

Egy vitéz oroszlányt metszett pecsétjére,

Irgalmas pelikánt annak tetejére.

A vadak királya kardot tart körmével,

Pelikán fiait táplálja vérével.

Ebből levonja a következtetést: Tehát Magyarország, reménységet vehetsz, mert van hatalmas védőd. Végül a nádor éltetésével zárja be sorait. Igazán kevés invenciót árul el itt Faludi. Az általában sikerülni nem szokott pohárköszöntök is jobbak, szellemesebbek ennél. Ugyanez a hang folytatódik a Gróf nevenapjára irt költeményben:

Magyarország egén kitetsző fényesség, Nádor-ispánsági fennjáró ékesség,