Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 26 —

szövegben érintett idő alatt költötte őket, hanem valamelyes befütött szobában. Mig kívül a tél örült táncát járta a szélkavarta hóval, addig az ö múzsája tavaszról zengett, erdőről, madárról, virágillatról csattogott.

Helyesen jegyzi meg Császár, hogy „az érzelem, képzelet, elmélkedés hiányát a költő ragyogó festésekkel akarja pótolni. Csillognak is e versek a költői ékességektől és mégis szárazak, élettelenek. Érezte maga a költő is, hogy a festés csak szint ad a versnek, életet nem, ezért egyik versében életre, mozgásra kelti a virágokat, a melyek táncra perdülnek, mig a forgószél el nem fújja őket, a többi költeményét pedig élő emberek helyett benépesíti a classicus mythologiának akkoriban divatos személyeivel, Vénusszal, Flórával, Pánnal és kísérőivel, a nymphákkal, a dryadesszel stb. stb. A természetnek mértani pontossággal kirajzolt birodalmába nem illik bele ez a phantas- tikus, a képzeletet izgató, de ki nem elégítő, színtelen csoport, ezek az üres nevek, melyeknek volt ugyan tartalmuk és jelentésük a görög-római világnézet előtt, de Faludi korában épen úgy, mint ma, balavány árnyképek voltak, az élet minden ismertető jele nélkül. Kilépnek a természeti képből, nem élnek benne, hanem csak mesterségesen vannak belekényszeritve, mint Claude Lorrain vagy Nicolas Poussin képeibe az apró emberi alakok, vagy hogy a legújabb ilynemű jelenséget említsem, mint a nagybányai Grünwald Béla képén: Bérezek között — az előtérben mulató díszruhás magyarok, a kiknek semmi szerepet nem tudott adni a festő4*.1

A hangulat más akkordjai zúgnak fel, mihelyt a hazaszeretet tárgya költészetének. Erőtől duzzad és a tűz

1 Császár E. : F. F. Költészete. 21. 1.