Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 22

sehol egy hang, mely a tavasz ébredésével lelkének lírai emelkedését jelezné. A külső világ ingerei alig érintik kedélyvilágát ; kevés a képzettársulás, az érzések gazdagsága, átalakulása, szokatlan összefüzése.

Milyen merész ezzel szemben Petőfinél, a kép, mely lelkében rajzik, mikor ugyancsak ö is a sötétzöld sátoros erdőben jár“:

Merengve nézek a Patak habjára,

Melynek nyilsebesen Rohan le árja;

Fut, mintha kergetné A fellegek árnyát,

A fellegét, a mely Fölötte száll át.

Ekként kergettelek,

Ifjúi vágyak!

Árnyak valátok, el Nem foghatálak.

Mindenütt csupa alanyiság, zengzetesség, a külső és belső világ képeinek hatalmas méretű csoportosítása, úgy hogy a leírás csak háttér, melyből a költőnek alanyi érzelmei fakadnak.

Egyben jelezni tartozom azt is, hogy „A tavasz“ csekély hangulatával emlékeztet a classicus világra. Bartal Antal ugyanis említi Horatius-nak „Ad Dellium“ cimü bordalát:

Sive te in remoto gramine per dies Festos reclinatum bearis Interiore nóta Falerni,

Quo pinus ingens albaque populus Umbram hospitalem consociare amant Ramis et obliquo laborat

Lympha fugax trepidare rivo.