Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 19 —

a francia, középoszlályosainknál a latin és német nyelv indítóit irtó háborút hazai nyelvünk ellen, úgy, hogy ez kénytelen volt jobbára a paraszt kun у hókba menekülni. „Még a vitézség sem az, mint hajdan volt: ha fegyverre szólít a harci kürt, akkor sem dobog hevesebben a magyar szív, mert a küzdelemhez a nemzetnek nincs köze, az uralkodóháznak külföldi birtokait, vagy magát a szépséges királynőt kell megvédeni. Egy pillanatra megszólal ugyan a nemzetnek hagyományos tisztelete a női nem iránt s végig zeng az országon a „Vitám et sanguinem“, de a lelkesedés csak szalmaláng, a mely legfölebb egykét ember szivében fogott igazi tüzet. Sivár béke és idegen földön vivott háborúk : nem az a kor ez, mely nagy- rátörő gondolatokat kelt. s nagyra növeszti az érzelem erejét. A magyar Urának leggazdagabban omló forrása, a hazaszeretet nem buzog többé, nem ihleti meg a lelkeket, mint azelőtt, a szabadságért vivőit harczok idején. Az állam élete nem termékenyíti meg jelenségeivel, eseményeivel, sorsával a költői képzeletet, a költő, ha énekel, csak egyéni viszonyait, vagy a vallásos áhítatot veheti tárgyul.ul

Faludinál ehhez járult még szerzetesi állása. Mig a világi ember fölkeresheti a külömbözö társasköröket, szerezhet belőlük újabb és újabb ingereket magának, melyek a lelki életet kisebb, vagy nagyobb mozgásba hozzák, hogy aztán az érzés, az indulat heve, a gondolat mélysége, vagy a képzelet csapongó ereje meg is nyilatkozzék a költészet valamelyik fajában: addig Faludinak meg kellett elégednie azzal a szabadsággal, azzal az érintkezési körrel, a melyet szent Ignác regulája neki megengedett. 1

1 Császár Elemér : F. F. Költészete. 3. 1.

2*