Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

IX. Önképzőkör

— 185 —

fokra méltatlak. — Az ifjúság zöme szavalás esetén nem nagyon bízik önmagában, mert a retorika utasításai értelmében folyton azt a hangot keresi, amelyen ezt, vagy amazt a verset el kellene szavalnia. Természetes, hogy ezért fél szavalni, mert a hangkeresés nem természetes voltának kudarc rendszerint a vége. Ez az oka a szavalatok eleinte gyér voltának. Mikor azonban az ifjúság is meggyőződött a példákból, hogy minden szavalás jóságának alapja az oly költemény választása, mely a szavaló érzés- és gondolatvilágába belévág, s amelyet igazán át tud érezni, akkor a versenyszavalatokra meglehetős szép számmal jelentkeztek. Versenyeztek ugyanis Nagy Elek VI., Trmál Rezső VI., Blazsúr Artur VII., Deák Gyula VII., Gál Elek

VII., Horváth László VII., Puskás Levente Vili. oszt. tanulók. Igazán egy-két meglepő szép szavalatot hallottunk olyanok ajkáról, akik eddig szavalok hírében sem állottak. Puskás és Horváth, Kiss József Simon Juditját olyan szép előadásban, kidolgozásban adták elő, hogy a kör mindegyik számára 10—10 korona jutalmat szavazott meg, míg Trmál dicséretet és jutalomkönyvet nyert jól megér- demlett ajándékba.

Pályázatot is, részint az egyes szaktanárok jutalmazásából, részint a saját pénztárából ötöt hirdetett a kör. A pályázatok legtöbbje azonban meddő maradt. Mindössze kettő érkezett be: két verses fordítása a „Das Glúck von EdenhalH c. költeménynek, amelynek sikeres lefordításáért Hager József tanár 10 koronányi jutalmat adományozott, Szász Béla VIII. o. tan. nyerte meg.