Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1902
- 6 — melyekkel lelkiismeretét akarja megnyugtatni, nem fogadhatók el. Sok szülő azt mondja, hogy nem ér rá gyermekével törődni, hivatala, társadalmi kötelezettségei lefoglalják minden óráját, nem marad ideje, hogy családjának is szenteljen valamit, hogy gyermekei tanulmányi s erkölcsi fejlődését szemmel tartsa, haladását előmozdítsa. Azok a szülök, kik középiskolát nem végeztek, azzal állanak elő, hogy ők nem értenek a könyvekhez, mások egy kis pénzbeli áldozattal vélnek kötelezettségüknek eleget tehetni, instruktort, nevelőt fogadnak gyermekük mellé. Amennyire nem érdeklődik sok szülő gyermeke iránt, épen annyira közömbös a tanárok iránt is. A legtöbb szülő csak a beírások alkalmával érintkezik az igazgatóval és az egyes tanárokkal, de a tanév folyamán nem törődik azzal, hogy mi történik fiával az iskolában. Már pedig hogy az iskola ismertetett, kitűzött czélját elérhesse, megvalósíthassa, nélkülözhetetlen, hogy a szülök gyakran érintkezzenek a tanárokkal. Mennyi félreértésnek lehetne így elejét venni s mennyi bajt alaposan orvosolni ez által! Sok előnnyel járna, de sajnos, nagyon kevés az ilyen szülök száma, pedig a tanügyi férfiak, az iskola mindig hangoztatja ennek fontosságát. Kiváló pedagógus panaszkodik müvében: „Csak bámulni lehet azon, hogy a szülök, kiknek pedig első helyen kellene szivükön hordozni gyermekeik jövendő boldogságát, annyira keveset törődnek azzal, mi történik gyermekeikkel az iskolában.“* Ennek a nemtörödésnek különböző okai vannak. A szegényebb szülő, ha meg is van benne az iskola iránti tisztelet, s gyermeke sorsa iránti érdeklődés, rendesen bátortalan, fél, hogy tolakodó lesz, háborgatja a tanárt. Más * Kuncz Elek. Gymn. paedagogia.
