Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1902
17 — A középiskola céljának ismertetésénél kiemeltem, hogy az iskolai nevelésnek főcélja: a gyermekeknek társas életre való előkészítése. Az ember társas életre születik. A gyermek idővel kilép az életbe, hol embertársaival kell élnie, s hozzájok alkalmazkodni, s ha erre nem képes, a társadalom könyörtelenül eltapossa. Elsőrendű eszköz tehát az erkölcsi kötelességekre való nevelésben a rend. A társas élet minden rétegében bizonyos rend és fegyelem uralkodik, tehát az iskolában is. Rend és fegyelem nélkül létalapja meg van ingatva. Az iskola a gyermektől feltétlen engedelmességet követel; a gyermeknek vágyait, hajlamait a közös munka, a közös cél érdekében meg kell itt fékeznie. „Az egyesnek a társaságban azt kell éreznie, mit mások éreznek; azt tartania igaznak, a mit azok nyilvánítanak. Sokszor olyat is el kell fogadnia, amit nem éri, és olyas intézményeknek engedelmeskednie, melyeknek helyességében nem hisz.“ A gyermek idejének javarészét egy másik társas életben, a családban tölti. Az itt uralkodó rendnek és fegyelemnek olyannak kell lennie, hogy az iskola célját előmozdítsa, meg kell egyeznie az iskolai renddel, ezt támogatni tartozik. A szigorú, mindenkitől egyaránt tiszteletet parancsoló rend az iskola eredményes munkájának alapja. Sajnosán tapasztaljuk, hogy bizony sok családban nincs meg a kivánt rend. Hány család van, melyben nem követelik meg a feltétlen engedelmességet? S hány családban nem teljesítik a gyermekek a parancsot, s veszik üres fenyegetésnek a tilalmat?! Hány szülő nincs tekintettel arra, hogy gyermeke meghódoljon a család közös céljai és érdekei előtt, s hogy vágyait, hajlamait fékezze? Akkor kei, fekszik, a mikor neki tetszik, könyvei rendetlenül hevernek szanaszét. Sokszor tankönyvek nél-
