Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1901
11 úton haladt tovább, melyet a rómaiak ós görögök kijelöltek. Mintaképül vette az ókori irodalmi ós művészeti remekműveket s ezáltal új erőt adott szellemi életünknek. Épen ez a nagy és elévülhetetlen érdeme a reneszánszkornak, hogy felfedezte azt a kiapadhatatlan forrást, melyből az egész ezivilizált világ nagy szellemei merítettek azóta s melynek üdítő és termékenyítő vizéből minden újkori nemzetnél annyi virág fakadt. Minthogy egész modern műveltségünk oly szoros összefüggésben van az ókorral, hogy attól teljesen elválaszthatatlan, azért okvetlenül szükséges, hogy először magát az ókort ismerjük meg, hogy mostani szellemi életünknek irányító eszméit megérthessük. Ezen czél elérésére az irodalmi oktatás vezeti a tanulót. Ezért tűzi ki az új tanterv a latin irodalmi tanítás czéljáúl a római nép állami, társadalmi és művelődési viszonyainak ismeretét a tárgyalt irodalmi müvek alapján. Az egyes írókat úgy szemeli ki a tanterv, hogy a tanítás ezen feladata teljes mértékben megoldható legyen ; kiválasztja az egyes korok legnevezetesebb íróinak legjobb müveit, még pedig úgy, hogy a tanuló az irodalom minden ágát megismeri. Ugyanígy jár el a tanterv a görög írókra nézve, csakhogy itt tekintve azt, hogy a görög irodalmi oktatásnak sokkal kevesebb idő áll rendelkezésre, a görög irodalomnak a latinnál sokkal gazdagabb kincseiből a klasszikus irók közül épencsak a legeslegfontosabbakal tűzheti ki a tanterv. Ezen Írókból megismeri a tanuló a klasszikus ókor egységes szellemét, mert noha a római népnek megvolt a maga nemzeti jelleme, azért műveltsége lényegében mégis egy volt a görög népével, úgy hogy a klasszikus ókor kultúrája egységesnek mondható.
