Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1900
Szt. Istvánnak, a keresztény hit apostolának, a koronát szerző, trónt alapító, törvényt alkotó királynak, az alázatos és jámbor fejedelemnek emlékén szárnyra kel buzgalmunk. Szt. László, a középkor lovagias fejedelmeinek e dicsőséges alakja, magyar karral, bátor szívvel, a vallásosság- csodás ihletével, a keresztény magyar ember mintaképe. A keresztény magyar nemzet első fia, az Árpádház hófehér lilioma, a szűzies Imre herczeg nem ragyogó eszménye-e a magyar ifjúnak? S a magyar nő, azon fenséges hivatásában, melyet számára a Gondviselés megjelölt, erényeiben, áldozataiban, örömében, fájdalmában, nem tekint-e bizalommal magyar vérünk szent büszkeségére, a hűséges hitvesek, istenfélő anyák, szomorodott özvegyek mintaképére: szent Erzsébetre? S az istenességben kifej lő, szentségben virágzó, korán elhervadó s mégis örökké illatozó gyöngyvirága Magyarországnak: szent Margit, nem ihleti-e meg honleányaink fogékony lelkét ? A magyar földbe ültetett, isteni vértől öntözött keresztnek virágain oly édes szemlélődni; fenségük lelkesít, Szépségűk andalít, illatuk boldogít! . . . * * * S mikor ma hálás emlékezettel az ünneplő szív lelkes boldogságával szádunk vissza hazánk megtérésének s nemzeti fennállásának 900 éves történetéhez, mikor kilenczedszer piroslik az estéli alkony, mely oktató s biztató fényét hazánk száz-száz évére veti vissza, leborulunk a nemzetek atyja, a századok halhatatlan királya, Jézus előtt: imádattal mondunk neki hálát a dicsőséges múltért, kegyelmet, segítséget kérünk Tőle a bizonytalan jövőre.
