Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1899

— 24 —

nemesen érző barátját veszítette cl. Kiragadta a halál körünkből. E nagy jótevőnk méltóságos és fötisztelendö Kovács Ferencz t. pápai praelatus, apát-föesperes-plebános és püspöki biztos úr volt. Huszonöt évig volt ö a marosvásárhelyi tekintélyes hitközség plébánosa s e 25 év alatt, mint püspöki biztos s a tanügy lelkes pártfogója és előmozdítója, folytonosan figyelemmel és meleg érdeklődéssel kisérte intézeteink vallásos és hazafias működését. E 25 év alatt intézetünk érdekében megtette azt, a mit megtehetett. Nem rendeztünk olyan iskolai ünnepséget, amelyen részt ne vett volna. Mint püspöki biztos gyakran meglátogatta az iskolát, s mint jó magyar hazafi meggyőződött arról, hogy intézetünk fontos nemzeti missiót teljesít, s épen azért minden kedvező alkalmat megragadott, hogy illetékes helyen a gymnasium kiegészítését sürgesse. Czélját nagy örömünkre elérte, mert a fötanhatóság is belátván az intézetnek fontos nemzeti missióját, kiegészítette ezt. Az maradt ö halála után is, a ki volt életében: intézetünknek egyik nagy, fontos jótevője és nemesen érző barátja. Végrendeletében, melyet halálos ágyán készíttetett, nagylelkűen emlékezik* meg iskolánkról és annak történetében megörökítette a nevét. Régiségtárát és éremgyüjte- ményét, a melynek értéke legalább is 3000 korona, az intézetnek hagyta, s hogy a szegény tanulókon némileg segítsen, 4000 korona alapítványt tett. E nagy adományával is bebizonyította, hogy mennyire szivén viselte a fögymn. és finövelö intézet sorsát. Társadalmunknak egyik kimagasló alakja, a culturmozgalmaknak pedig éltető lelke és vezetője volt. Városunkban a cultura terén az újabb alkotások az ö nevéhez fűződnek. Leleményességével ö létesítette a róm. kath. felső leányiskolát s a székelyföldi iparmuzeum létesítésében is nagy része volt. Munkássá