Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1899
— 9 — annak egyik föakadálya, mint számtalan egyéb szellemi és anyagi vállalatnak: a szegénység. Tanulóinknak nagy része oly annyira szegény, hogy szüleik csak oly csekély összeget szánhatnak gyermekeik ellátására, hogy arról a kívánságról, hogy minden egyes tanulónak oly otthona legyen, a mely úgy paedagogiai, juhit egészségi szempontból kifogástalan vagy legalább is megfelelő legyen eleve s egy jó időre le kell mondanunk. Hiszen az idén végzett szállásvizsgálások alkalmával is szomorúan tapasztaltuk, mily kevés tanuló van megfelelően elhelyezve. Nem találom fölöslegesnek, egy pár esetet itt felemlíteni. A különböző helyeken — legnagyobbrészt igen szegény embereknél — elszállásolt tanulók közül igen sokan vannak olyanok, a kik egy egész évi szállásért 10, mondd tiz forintot fizetnek. E szegény tanulók azután hazulról kapják az élelmet s hogy az mily szegényes lehet, azt elképzelhetjük, de volt is alkalmunk, arról meggyőződnünk. Akadtunk olyanokra is, kik teljes ellátáséit (lakás, étkezés, mosás) egész évre 25 frtot fizettek! Az ily tanulók azután rendesen csoportosan (8—10) laknak együtt, elemi és polgáriskolai tanulókkal vegyest, sokszor pedig a szállásadó egész családja, apraja-nagyja, is velük van egy szobának nevezett, bűzös, mocskos lyukban összezsúfolva. Egy helyt egy kis, sötét konyhában 8 ily szegény tanulót találtunk. Egy kis asztalkán állott egy kicsiny, félig széttört, füstös lámpa és körülötte és mellette — úgy, a hogy fértek — ültek és álltak — könyveik mellett a tudomány szomjas muzsafiak. Közvetlenül a konyha mellett volt egy kis szoba, a mely egyszersmind műhelyül szolgált. Itt a házigazda — egy szegény asztalosmester