Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1898
— 8 — tudományágat mint eszközt, e czél szolgálatába kell bevonni. Az oktatás, különösön a középiskoláé, ha nem e felfogással közeledik az isteni szikrához az ész kiműveléséhez, minden az alapos miveltségre irányuló törekvése kárba megy, s maga a miveltség, a micsodást nyújthat, csak szerencsétlenséget, kárhozatot hoz egyesekre úgy mint az egész társadalomra. A tudományos ismeretek nem czélok, hanem eszközök a legfőbb eszményhez. Ha ezt a középiskola meg nem mutatja, ha az ífiút nem e felfogása elé állítja: hiában tárja elébe a régi és az uj kor lángelméinek eszményeit, szellemi kincses házát, érzéketlen marad a legszebb igazságok iránt is; nem képes Ítéletét fölemelni, hogy megértse a történet nagy alkotásait, a természet törvényeit, az ember igazi javait .... A középiskola eredményes oktatásának biztosítása éppen abban feneklett meg, hogy ifiusága hiányával van a nagyobb dolgok iránti érzéknek. A család, a társodalom nem vallásos, nem a legtöbb helyen maga az iskola. Nem is kap a gyermek és ifin a magosabb erkölcsi életczél felé megindítást, lökést. A mindennapi megélhetés, hatalom, előkelőség inások fölött, s több efélék a szóbeszéd tárgyai, a tanítás és taníttatás czélja. Az önzöség, a magánérdekhajhászat légkörében növekedő gyermek és ifin, hogyan lássa és értse meg az isteni és emberi javak erkölcsi szépségét, midőn a szivéhez való juthatás útja az érzékiség által igy elzáratik . . . Szóval: legyen az ember vallásos és akkor mindent megért. Az általános Műveltséghez azonban a mi a középiskola czélja nem elég az észnek csakis vallási rendeltetése szerinti fejlesztése, hanem szoktatni, képessé kell tenni, hogy a megismert és fölérzeti Daliáserkölcsi eszményei szerint élni is tudjon.
