Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1898

clig ha út van hatva az Isten iránt való szeretettel párosult üdvös félelemtől. A mely erkölcs nem ebből a meggyőződésből, nem ebből a szereiéiből és isteni félelemből származik, az ingatag alapon nyugszik. A vallás segítsége nélkül nem vagyunk képesek növendékeinknek elég erős indító okokat és hatásos támogatást nyújtani az élet nehéz megpróbáltatásai közt az önlegyözésre. a lemondásra, a jóban való kitartásra, szóval az erkölcsösségre.“ *)

Ha egyáltalában a miveltséget ama közkeletű és tévesen fogalmazott értelemben vesszük, hogy az csak puszta formalitás, előkészület és képesítés valamely társadalmi, illetőleg hivatali állás megszerzéséhez, akkor a középiskolai oktatás és nevelés feladatával hamarosan és minden nagyobb nehézség nélkül leszámolhatunk. De ha az általános műveltséget, a melyet a középiskolának okvetlenül el kell érnie, igaz tartalma szerint mérlegeljük, akkor világosan állhat elöltünk annak fontossága és nehézsége is.

E miveltség az egész embert legmagosabb és legfőbb czéljával veszi tekintetbe. Azért az összes testi és lelki képességek olyatén kifejlesztését tételezi föl, hogy az ifin alkalmassá váljék a magasabb élet rendelkezése szerint élni.

E czélból, mint egyedüli és legfőbb erkölcsj, emberi szükségről a középiskola szemeit le nem veheti. S ha mégis megteszi, kimondhatlan erkölcsi tévedéseknek, egyéni és társadalmi szerencsétlenségeknek válik melegágyává

Ugyanis miről van szó? Arról, hogy a miveit lélek fő szükségét az igazság ismerete .és annak gyakorlása vagyis az erkölcsiség képezi. Tehát az igazság és jóság!

*) Kathül. Paeilag. 18911. 1 —2. sz. 25. 26. lap.