Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1895

14 —

káig békében, mert fegyverrel kellett megvédenünk veszélyeztetett alkotmányosságunkat. A sok és dicsőséges győzelmek után a tizszerte nagyobb erővel szemben kiesett a kard Világosnál a magyar szabad- sághősök kezéből. Jöttek erre aztán az elnyomatás gyászos napjai, mig végre a haza bölcsének, Deák Ferencznek tanácsára Ferencz József király lejött a magyar fővárosba s kibékült népével. Rátették fejére Szent István koronáját s az egész világ előtt felfogadta, hogy tiszteletben tartja a nemzet jogait. S miként a nap varázserejétől megtermékenyül a föld, úgy a királyi szózattól messzire szállt az áldás és gazdag, viruló, hatalmas lett újból a magyar nemzet.

És ezzel eljutottunk az ezeréves ünnephez. Bemutattam ime a magyar nemzetet ezerév előtt! Láttuk a küzdelmet, melyet a hontalan nép vívott hazájáért, s mely végre is diadallal végződött. Azóta eltűnt ezerév kevés békével, sok küzdelemmel. S most ezerév után ünnepet ülünk. Egy egész nemzet örömrivalgása hangzik fel.

De örvendezéseink közepette ne feledjük el, hogy ez nem utolsó évünk a munkában, küzdelemben, mert újabb ezredév következik, bizonyára ép oly sok küzdelemmel.

De már e második ezerév bevezetése, folytatása, hazám drága ifjúsága, a te kezedbe van letéve! És én most ez ünnepélyes pillanatban nem tehetek egyebet, minthogy kérem a jó Istent, öntse lelketekbe azokat a szép erényeket, a melyekkel apáitok, anyáitok ezt az édes hazát mind a mai napig meg tudták tartani.

Ti pedig ígérjétek meg, hogy méltó utódai lesztek azoknak, kiknek emlékét áldjuk. ígérjétek meg.