Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1894
96 — éven át a zenetanitás diját is, a mely évenként 90—100 frt fedezetet kívánt, az élelmezésre begyülni szokott összeg hordozta; másfelől a tanteremnek uj ablakokkal és padozattal való kicserélése is már rég folyamatban van. Azonban . . . Deus adiuvabit! A mi a nevelőház vagyonának szaporodását illeti: e tekintetben az 1850—1891. korszak nagyon is meddő. Egyetlen tekintélyesebb és számbavehetőbb alapítványra mutathatunk, mely az előbbi két korszak nagy és sűrű áldozatai mellett méltó helyet foglal el: a berivói Boér Ferenczé. E derék férfi, a Boér-család hagyományos nagylelkűsége folytán, a mely család ősének köszönheti a marosvásárhelyi hitközség és templomának és plébánia házának telkét: 1886. készpénzben és városi házakban a marosvásárhelyi róm. katli. nevelőház részére 4000 frt értékű alapítványt hagy oly feltétellel, hogy annak évi kamataiból két rokon vagy azok hiányában két más szegény jó tanuló teljes ellátásban részesüljön. 1874-ben deésaknai lelkész, néhai Antalit Ferencz a gymnasium egykori tanára hátramaradt vagyonából 18 frt jutott a marosvásárhelyi nevelőháznak. A nemes hagyományozó minő czélra hagyta, annak semmi levéltári nyoma nincs. A nevezett évből kelt főpásztori leirata Fogarasi Mihály püspöknek csak egyszerűen a pénz leküldését jelzi. Ezen alapítvány, a mely 40 frtnyi összegre emelkedett, már — később megnevezendő alapítványokkal 2 évvel ezelőtt az ösztöndíjalapba helyeztetett be — azon czélból, hogy majd midőn legalább 100 forintra növekedik, annak évi jövedelme egy szegény tanuló némi felsegélésére fordít- tassék. 1877-ben Spencz Károly, akiről később, mint a gymnasium jótevőjéről lesz szó, a nevelőházi igazgatónak 20 frtot bocsátott rendelkezésére azon szándékkal,
