Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1894

— 92 —

Az iskola emelkedésével lépést tartott a nevelőházban meghonosítandó rend, fegyelem, anyagi és erkölcsi ügyei érdekében kifejtett törekvés. Midőn a regens 1875. szept. 14-én az intézetben megjelenik, azt nagyon elhanyagolt állapotban és teljesen rendezetlen viszonyok között találja. Az ifjúság lakosztályai, u. m. a tanterem, alvószobák, összerongált bútorzat, az elkopott, meggörbült ajtók, a bevagdalt ablakok, a kiégett keinenczék. az ebédlő terem elrongyolt teritékü asztalai, künn az udvaron a leomlott udvarfalak, a lebontott régi épület füsttől barnult kéményfalai, az egymásra épített vagy ideiglenesen összetákolt baromfi-, sertés- és lópajták, kimondhatatlan tartalmú és büdösségü rondasággal tele, végre az anyagi bajok mellett, az ifjúság fegyelmetlensége, rendetlensége és más erkölcsi fogyatékossága: rendező, újra alkotó, fegyelmező kézre vártak. Az erkölcsi bajoknak, nehézségeknek legyőzésével megküzdeni: a nevelőházi előjáró elszántságától és rátermettségétől függött; de már az anyagiak elintézése tehetségén kivül esett. Gondviselés szerüleg ez időben a nevelőháznak is főgondnoka Mikó Mihály volt, kinek hathatós befolyásával sikerült már az első évben (1875—6.) a termek kijavítására, bebutorzására és az udvarfalak kiépítésére az ösztöndij alapból 701 frtnyi fedezetet nyerni. A tanterem a hosszú asztalok és lóczáspadok helyett akkor láttatott el a mostani kettős ülésü asztalokkal és minden tanuló számára külön hátasszékkel; az udvarfelőli főbejárathoz szintén akkor állíttatott föl a mostani türött-üveges porta, az emeletbe vezető lép- csőzet melletti kis ajtóval; a termek ajtói szintén ujjal cseréltettek föl; az udvarból pedig minden gazdasági épület eltávolíttatván, az ifjúság ez által szórakozásra alkalmas — később az iskola is másnak hiányában — tornázó helyet kapott.