Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1894

— 85 —

között a gymnasiumnak és nevelőháznak bővön kijut élénk érdeklődéséből, áldozatkész pártfogásából és támogatásából. Az előadások gyakori látogatása és a közvizsgálatokon való megjelenése alatt éber figyelemmel kiséri az oktatás menetét, az ifjúság előhala- dását, a nevelés irányát és fejlődését. A hol és a midőn az intézetek érdekében szólani vagy tenni kell: első a ki tekintélylyel döntő befolyást érvényesít vagy áldozattal tesz. Nem csoda, ha ily támogatás mellett a társadalomban és a magasabb tanügyi körökben intézeteink iránti érdeklődés fokozatosan nagyobbodik, a tanári testület és iskola tekintélye pedig mindinkább emelkedik. Az 1892-ben történt eltávozása (Kolozsvárra) fölötti veszteséget csak azon körülmény pótolta, hogy a fontos állásra sikerült megnyerni mélt. Elekes Pál kir. ítélőtáblái elnök urat, a ki magas megbízásához általánosan ismeretes műveltséget, jóakaratot, tekintélyt és befolyást hozott. Hasonló elismeréssel kell szólanunk a jelenlegi püspöki biztos Kovács Ferencz apát-plébánosról, a ki befolyásának egész súlyával hat arra, hogy a marosvásárhelyi kath. nevelés- és oktatásügy szolgálatában iskolánk és nevelőházunk a legszigorúbb feltételeknek is megfeleljenek. E helyen kell végre megemlékeznünk az alkotmányos kormány részéről kiküldött főigazgatókról is és pedig első sorban Páll Sándorról, aki 1887-ig működött; dr Eröcli Béláról, aki két évi működése után főigazgatói állását a budapesti Ferencz József-'nternatus kormányzásával cserélte föl, s kinek e térről való lelépése a felvigyázására rendelt középiskolákra nézve veszteségnek volna mondható, ha helyére nem a magas műveltségű, széles tájékozottsága és a tanügyben gyakorlati bölcseséggel bíró Finaly Henrik dr. kolozsvári egyetemi tanár küldetik ki. Három év óta e fontos tisztet a magas tanügyi tájékozottsággal és a középiskolák rendezése, előhaladása